Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VII. 1564-1566
AZ ERDÉLYI REFORMATIO ÚJ IRÁNYA. 65 udvari főembereinek szivébe csepegtetni,“ J) Haner ellenkezőleg azt írja: „hogy Dávidot a sikertelen viták fáradalmai új tervek forralására bírták, [mik voltak ? nem mondva meg] s midőn azokat Blandratával közölte, ez eljöttnek vélte a pillanatot vele belső érzületét és nézeteit szintén megismertetni; meg is tette, csábította őt Kálvin vallásáról Ariuséra, a mit Dávid megígérvén, az udvari prédikátorságot szerezte meg számára, a hol alkalma nyílt Gentile Bálint s mások eretnekségeit ravaszul és lassanként előbb a rászedett fejedelemmel, azután udvara nagyjaival elfogadtatni. Az országban dúlt háború miatt a lappangó gonosz sokáig rejtve maradt, a Kálvin-követők e kitüntetésből előnyöket vártak s hozzá nagy reményeket kapcsoltak, a szászok ellenben a fejedelem sorsán szánakoztak, a ki már maga is a Kálvin-követőkhez tért volt át. . . . Mig ezek történtek, Kálvin, Beza, Simler és mások könyveiből Blandrata hitszegése nyilvánosságra jött, valamint az is, hogy ő tévelygőén, sőt kárhozatosan gondolkozik a Szentháromság, keresztség s a keresztény vallás más czikkei felől; a lengyelekhez, magyarokhoz és erdélyiekhez kívülről figyelmeztetések jöttek, hogy tartózkodjanak Blandratától, a ki bűntársa volt a nem rég istentelen gondolkozásmódjáért Bemben lefejeztetett2) Gentile-nek. £1 hírek következtében és mivel már különben is sokaknak feltűnt volt a Dávid F. és Blandrata közötti benső viszony, a Kálvin hitüek figyelmezni kezdettek Dávid Ferencz tanaira és egyházi beszédeire, hithagyását csakhamar bámulva ismerték meg. Ebből az egyháznak ismét új veszedelme következett. 3) Látszik, hogy e tényelőadás hosszas lefolyású események előlegezett elbeszélése, hogy egyiknél nem saját tudáson, a másiknál hiányos tanulmányon alapul; az Ítéletek igen átalánosak, s egyik sem adja elő azt concret alakban, állításait nem positiv eseményekre alapítja. Mielőtt ezek bevégzett tényékké váltak, bizonytalan eredményű küzdéssel három év telt el. Dávid F. és Blandrata akarták az újítást, Melius és társai védték a meglevőt. Szint nem vallva folyt nagy ideig a harcz, a mit a létező forrásokból magunknak kell megállapitnunk... Serveto meghalt, de tanai nem. Gúnynyal és éllel irt müvei inkább el voltak terjedve, mint sokan hitték. Dávid F. mint a kor uralkodó eszméinek ama művekből s a külső nemzetek vitairataiból alapos ismerője az érvényesülni törekvő eszméket az ő körében megbeszélés és vita, az iskolában fejtegetés, a szószéken nyilvános prédikácziók tárgyává tette. A tanuló ifjúságon, a külföldi egyetemeken theologiára készülőkén, sőt a nemességen is látszott, hogy az elmék a vallás terén újításra várnak. A kolozsvári papok különösen kitűntek ebben, minek Schesaeus szemmellátó tanúja volt, minthogy ő 1558-n, mint az odavaló szász nemzetiségűek prédikátora, velők élt. Egyfelől a lelkiismeretszabadság külső vértanúinak müvei, szenvedései és halála gyümölcsöt kezdettek teremni; másfelől benn a hazában szabadelvű hitviták in') Schesaeus, zsinati beszéde az emlitett gyűjteni. 361.1. 2) Sandius ... 26.1. *) Haner . . . 278—280. 11. Ő és Schesaeus Gentilet tévesen Írják megégetettnek.
