Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VI. 1560-1564
A „MODUS CONCORDIAe“ ISMERTESSE. 6Í sem érdemes. Nem testileg, de hit által történik, hitben lehetséges mindez, úgy eleveníti ő meg lelkünket erejével és hatalmasságával, mint a kenyér és bor megeleveníti a testet. Krisztus teste csak a jóknak adatik, mert azok veszik, de a gonoszok szíve elzárkózik előle; azonban ezért az urvacsorai szentség és Krisztus nem változik meg ... Ez volt 1 )ávid F. és a vele tartók egybevont nyilatkozata, aláírásuk : A Magyarén Erdélyországban levő s Krisztus testének hittel és lelkileg vételében egyetértő eklézsiák esperesei. A másik fél feleletében kijelentette: „hogy ők is megegyeznek abban, hogy az úrvacsorát hit nélkül venni nem lehet, de a kérdés súlyát Krisztus ezen szavaira fektetik: Vegyétek és egyétek,h ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; igyátok, ez az én vérem. Ok ezt betű szerént értik, nincs ennek elvont értelme, nem névfelcserélő, ábrázoló, jegyző és képletes [methonymicus, typicus, symbolicus] szólás-alak. Szerintök az ellenkezés oka nem az evés módjában van, de abban, hogy szerintök Krisztus teste anyagilag, állandóul s mindig jelen van az úrvacsorában [essentialiter, semper, praesenter]. A kérdés az: benne van-e ? Az ő feleletök az : benne; de nem Euclydes vagy Archimedes mértani képletei szerinti bizonyossággal állítják, hanem keresztényekhez illőleg, kegyesen hiszik, vallják, visszautasítva az emberi okosság azon sületlenségét, a mit az Igén alapuló hit meghalad és feljülmul. De nem is úgy értik az evést, mint a Kapernaiták, hogy fogaikkal rágják Krisztus testét, hanem a vak okosság által kinyomozhatlanul, csak Isten előtt ismert módon. S minthogy ezeket igazaknak tartják, ellenfelök egy ességre felhívását csak úgy fogadják el s lehetségesnek úgy vélik, ha azon vélemény, mely szerint az úri vacsorái kenyér és bor csak jegy, tőlünk távol az égben levő Krisztus testének és vérének ábrázoló jegye és hogy Krisztus teste és vére abban csak ábrázolólag van értve, elvettetvén, a szentirás világos szavait mindkét fél figyelembe veszi. Ok nem akarnak megállapított véleményüktől elállani, sem az általuk hitt igazságról nem mondanak le, mert ez egyesség helyett egyenetlenséget támasztana.“ Erre Dávid F. és követői másodszor is feleltek, kifejtvén s védvén álláspontjukat általános elvi szempontból, az elsőnél élesebben, félig kérve, félig követelőleg; idézték egyházuk tekintélyeit: Buliingert, Bezát, Martyr Pétert, világosan sejtetve, hogy a fejedelem és személyese részöken van s hogy ők a vita-ügy megnyeréséről eleve biztosak. A Luthert követők szintén feleltek, a viszonzás elvi részére elvi szempontból, az idézetekre ők is Heshusiust, Chemnitiust, Selneccerust és a régi szentatyák Írásait idézve. így folyt a vita több napon át, a nélkül, hogy a fejed, által oly hangsúlyozva kívánt egyesség létre jött volna. ') Ez alatt hir jött Molnár Gergely, kolozsvári iskolaigazgató haláláról, kitől azt remélte Dávid F., hogy mint egy Herculest és Geryont összes ellenségeivel szembeállíthatja. E hit csüggesztőleg hatott a zwinglianusokra — igy végződik forrásomban a történtek elő’) Egyháztörténelmi Emlékek. II. Dávid F. irod. emlékei. VIII. szám.
