Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VI. 1560-1564
58 STANCARO, A GENFIEK, még azon évben kiadta a Szentháromságról és Közbenjáróról irt: „Mcgvilágositó magyarázat Buliinger, Kálvin, Martyr Péter és a zürichi egyház más papjai, mint az Isten egyházánál háboritói ellen, a különböző evangélikus álprofétáktól félrevezetett Tekintetes és Nagyságos lengyel nemes urakhoz és papjaikhoz“ czímü müvét, ‘) melyben az egész svájczi papságot ismert éles modorában lerántani igyekezett. . . . Erre a ziiriehiek nevében Martyr Péter felelt azon két levélben, melyet paptársaival együtt a Krisztus evangeliomát elfogadó lengyel eklézsiákhoz Írtak a Stanearo-ügyben és a Jézus Krisztusról, mint Isten és emberek közötti közbenjáróról. * 2) Az erős szót a lengyelek sem hagyták viszonzás nélkül, részükről 1562. Orichovius Szaniszló a: „Stancaro gyászos felekezetéről“ czímü czáfoló müvet irta 3); őt védőleg pedig ugyanazon évben Fricius Modrevius lengyel nemes és Zsigmond lengyel király titkára szólalt fel a: „Közbenjárásról irt három könyvében“, a mihez járult a Stancaro irányában elkövetett méltatlanságok elleni panasz és Orichovval való komoly vita 4 5), másodszor ugyanazon évben Stancaro azon tana mellett irt művében, hogy Krisztus csak emberi természet szerinti közbenjáró. “) Stancaro 1562-n újból kiadván Szentháromságról irt művét 6), sőt ugyanazon évben a pinezowi zsinat hitvallását is megtámadván s alkotóit Arianus és Entychianus eretnekeknek nevezvén 7): e kihívó s minden irányban sértő fellépése közös támadásra bírta ellenfeleit, 1568. három czáfolat jelent meg ellene Svájezból és Lengyelországból. Simler Josias zürichi lelkészé volt az első : „ Felelet mantuai Stancaro Ferencz Szentháromságról és a közbenjáró Jézus Krisztusról czímü káromló könyvére, melyet a zürichi egyház lelkészei ellen irt“ 8); a második Orichoviusé : „ Chimera vagy Stancaro Lengyelországra nézve gyászos felekezetéről“ czím alatt 9), melyben őt és a vele ') De Trinitate et Mediatore Domino Nostro Jesu Christo adversus Honrichum Bullingerum, Petrum Martyrum et Joannem Calvinum et reliquos ecclesiae Tigurinae ministros, Ecclesiae Dei perturbatores. Ad Magnifieos et Egregios Dominos Nobiles Polonos ac eorum Ministros a variis Pseudo-Evangelicis seductos Commentarius. Dubiecii, 1561. 8, 2) Petri Martyris . . . Epistolae duae [Ministror. Eccl. Tigurinae] ad Ecciesias Polonicas Christi Evangelium amplectentes, de negotio Stancariano et Mediatore Dei et hominum Jesu Christo : an hie secundum humanam naturam duntaxat, an secundum utramque Mediator sit? Tigurini, 1561. 8. 3) Orichovii Stanislai: De Stancari funesta Secta Liber sat. 1562. 4. 4) Modrevii [Andrae Fricii] De Mediatore Libri III. quibus accessit: Narratio simplex rei novae et ejusdem pessimi exempli simul et querela de injuriis et expostulatio cum Stanislao Orichovio. Basileae, 1562. 5) Modrevii . . . Libri aliquot pro Stancari Dogmate, quod Christus sit noster Mediator tantum secundum humanam Naturam. Prodiit in Polonia A. 1562. 6) De Trinitate et Mediatore sat. Cracoviae. 1562. 8. 7) Examinatio Pinczovianorum super Confessione Fidei eor. qua modis omnibus ipsi convincuntur Heraeseon. Cracoviae, in officina Scharffenbergiana 1563.8. 8) Simleri [Josiae] Responsio ad maledicum Stancari Mantuani Libellum adversus Tigurinae Ecclesiae Ministros de Trinitate et Mediatore Jesu Christo. Tigurini, 1563. 8. 9) Orichovii St. Chimaeya, sive de Stancari funesta Regno Poloniae Secta. Coloniae, 1563.
