Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)

VI. 1560-1564

STANCARO ES A LENGYELEK.

57

zésben szintúgy megtalálta útját a viszonos érintkezésnek, mint ellenfeleik őket mindenütt nyomon kisérve üldöző boszuja. Az események ezen különös találkozása mindenesetre figyelemre méltó. Gromo Endre az erdélyi udvarnál akkori olasz fejedelmi követ azt hagyta emléke•zetben: »hogy a királyt ez időben a Balassa Menyhért hűtlensége szerfelett bántotta, s hihető, hogy hív embereiben csalatkozása, újaknak szükségérzete birta őt erre; udvarában volt olasz és lengyel tisztek ') s főhivatalnokok, tán Csáki, a kanczellár, de hihetően Dávid F. is lehettek befolyással meghívására, a mit azonban én Fosztó-Uzoni kézirati művén kívül máshol néni láttam. Bizonyos adatok hiányában tehát csak föltevésként említem meg.

Az eseményeknek az emberiség sorsát néha óhajtott, máskor balkimenetellel intéző véletlen találkozása volt az, hogy csaknem egyidőben Stancaro Kolozsvárról, Blandrata Géniből elüldözve Pinzowhan lelt menhelyet. Itt és Krakkóban, mint Erdélyben, ekkor folyt legjavában a vallásos harcz: amott a Krisztus isteni természete s az egység és háromság, itt az urvacsorai tanok fölött. A pinczowi szabadelvű kör éltető lelke Lismanin volt és Blandrata. A szerencse müvének látszott Stancaronak is ideérkezése. A szabad eszmék lendületet vettek, élénk s tanuságos zsinatok folytak. Stancaro dialektikai ügyessége s modorának bátorsága éles eszének s excentricus eszméinek hamar útat tört, őt befolyáshoz juttatva. De a visszahatás is nyomon követte. A sűrűn tartott zsinatok legfontosabbika 1559-n volt, midőn a franczia eredetű Statorius a pinczowi iskola igazgatója Arianismussal, Stancaro Sabellianismussal gyanusitatott. A Kálvin nézetüek megdöbbenvén, nevökben püspökük, Felix Cruciger gyámolitásért irt a genfi tudósokhoz. Ez nyilvánosságra jött s vele a vita az irodalmi térre. Stancaro volt a kezdeményező 1559-n a „csak“ [tantum] szócskának Krisztus közbenjárásánál való kizáró természetéről irt művével* 2); erre a genfi egyház nevében Kálvin feleletül 3) levelet irt, később egy másodikat 4 5); az 1561. sept. 3. Yixiessaból kelt, Cruciger által neki megküldött hitvallásra irt feleletében pedig Stancaro ellen szenvedélyesen tört ki. A zürichiek szintén két Ízben feleltek, egyiket 1560. május 27. Crucigerhez intézve, másikat 1561. néhány főbb lengyel nemeshez. 6) Kálvin 1561-n külön is irt Heshusiusnak urvacsorai tanára és egyszersmind Stancaro ellen. ,;) Ez a lengyelek előtt hitelét megrontván, Pinczowból eltávozott; Dubieczkben, Stadniczki lengyel főnemesnél vonult meg, s

') Archiv des Vereins für siebenb. Landeskunde. Neue Folge II. B. 1857. 3. 14. 11.

2) De dictione exelusiva „Tantum“ in Causa Mediatoris. Dubiecii in Bussia 1559. 8.

3) '1 raetat. Theol. 682.1. Corpus Befonnatorum Yol. xxxvn. 1870. 350-358.11.

4) Fpistolac Bespons. 290.1. „ „ „ „ „ 641—65011.

5) Lásd fennebb 3) alatt.

6) Besponsum ad Fratres Pobnos, quomodo Christus sit Mediator, ad refutandum Stancari errorem sat. Genevae, 1561. 8. Corpus Befonnator. Yol. xxxvii. 1870. 338—342. 11.