Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VI. 1560-1564
AZ ÜRYACSORAI VITÁK FOLYTATÁSA. 51 két vallók egyháza felé. Két hónap sem telt el s az 1564. jan. 20. segesvári országgyűlésen a vallás ügyében oly fontos végzések hozattak, melyek a két véleményárnyalat egymást minden áron nem meg- de legyőzni akaró irányát s kiegyeztethetlenségét világosan feltárták. Meghatároztatott: „ hogy a kolozsvári közországgyülésen hozott azon törvény, hogy kiki azon vallást követhesse, mely neki tetszik, s egyik fél is a másik kárával ne akadályoztassák, erőszakot és méltatlanságot a másik irányában el ne kövessen . . . Káránsebes vidékén is elkezdődvén a szent evangeliom hirdetése s a római hitvallás és az evangeliom tanítói közt egyenetlenség támadván: a rendek kérték a kir. felséget, hogy a dolog megvizsgálására küldjön ki nehány jeles férfiat. Minthogy azonban nem könnyen találhatók olyanok, kik ezt eligazitni és elcsöndesitni képesek, a felség nem akarván azt a viszálkodó felekre bízni, a törvényben meghatározandónak látta, hogy a templomokban az isteni tisztelet a két fél által felváltva tartassák s a nép egyik nap a r. katholikus, más nap az evangélikus pap prédikáczióját halgassa, s úgy végezzék el templomi szertartásukat, egyik is a másik félnek a törvényes büntetés terhe alatt akadályára nem lévén. Végre minthogy a szász és magyar egyházak papjai egymással az úrvacsora kérdésében nincsenek egyértelmen, s azért a felség engedelméből két év előtt Medgyesre zsinat hivatott volt össze, a végre, hogy a vitás kérdés a szentirás alapján döntessék el, de ami akkor félben maradt: hogy Isten dicsősége a kegyes szivek előtt a szent írásból annál nyilvánvalóbbá legyen, meghatároztatott, hogy az egyházak prédikátorai és tudományokban jártas más kegyes férfiak mind azok részéről, kik az úrvacsorában a Krisztus testének valóságos jelenlétét vallják, mind a kiket saeramentariusoknak mondanak s a kik szerint az úrvacsora csak ábrázoló jel, a királynak azon gyűlésről haza menetele után 15-öd nappal Enyedre gyűljenek össze, hol más kegyes és kitűnő férfiak is szabadon megjelenhetnek, ő felsége is valamelyik tanácsosát királyi személye képviselésére elküldi, hogy tekintélye által a feleket szidalmak, bántalom és káromlás ellen védje s jelenlétében az említett papok Isten tiszta igéjéből keresztény buzgósággal megvitatkozván s a dolog felett értekezvén, az igazságot napfényre hozzák, hogy a viszálkodás miatt a keresztények kétségben és homályban ne legyenek, sőt inkább a hit tisztaságát s a megújított vallás szerzőjét Isten, egyetlen fia a közbenjáró és megengesztelő Jézus által egy szívvel és szájjal dicsőíthessék.“ ') A király a törvény következtében ápril 9-n költ rendeletével egybehívta a magyar és szász eklézsiák püspökeit, dekánait, prédikátorait és papjait az ugyanazon napon tartandó enyedi zsinatra, kinevezte teljhatalmú biztosává Blandrata György tudor és physicus hívét, komoly, tudós és a szent Írásokban járatás férfiút, hogy az úrvacsora feletti eszmecserék és viták kiegyeztetésében részt vegyen, a vetélkedéseket, illetlen lármát és veszekedést lehetőségig mérsékelni és csillapitni igyekezzék; hogy a gyülölség, egymás boszantása és versengés ') Érd. Országgy. Emlékek. Második köt. . . . 1877. 223—24., 226—227. 11. 4*
