Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VI. 1560-1564
50 AZ ÜRVAC80RAI VITÁK FOLYTATÁSA. a székely fölkelés által fölháborodása volt az ok, hogy a magyar nemzet és papsága visszatolással nem élt; ámbár a szász írók állították, hogy papjaiknak a pattantyussági készletek táborba szállítására törvénynyel kötelezése Dávid F. és a Kálvint követő magyar nemesség boszuja mivé s erkölcsi nyomás volt a végre, hogy őket véleményeikre bírják. Nem is átalták ezentúl Dávid F.-et folyvást hithagyőnak [Apostata] nevezni s róla ép oly kíméletlenül beszélni, mint magasztalólag egykor. A vallásos viták rövid szünetelését a Luther tanait vallóknak 1562. márcz. 8. Szebenben tartott zsinati határozatai szakították meg, hol a szász követség által hozott külföldi válaszok felolvastattak, az ágostai hitvallás és symbolicus könyvek újabb vizsgálat alá vétettek s a zsinat nézetei 7. pontba foglaltattak, melyek közül az 1. kijelölten Stancaro, a 2. a sacramentariusok ellen volt irányozva; kevésbé fontos egyházi más rendszabályok is hozattak. ') A gyűlés munkáját a háborús viszonyok félbe szakították ugyan, de a püspök, a király engedelmével s hihetően közhatározatból a következő 1563. évben a hitvallást az akadémiák Ítéleteivel együtt kiadta.“ 2) E lépés sem bizonyult czélravezetőnek, sőt a mily túlzóan szigorú és szűkkeblű volt a zsinat, oly engesztelékeny és szabadelvű végzést hozott a jan. 6. országgyűlés, meghatározván: „ hogy mindenki fogadhassa el azt a vallást, a melyik tetszik s tarthasson szabadon vallásán levő papot, kik közül ha egyik prédikálni kezd, a másik ne akadályozza; ha ez elvégezte, kezdje a másik, rendre; a szentséget is mindenik szolgáltathassa ki szabadon. A megháboritót a sértett fél hívja meg a fejedelem elé s büntettessék meg törvény szerint. “ 3) E két különböző irányú intézkedés indoka az ország politikai viszonyainak, a fejedelmi udvar szellemének és a közhangulatnak megváltozásában van. Yaló, hogy Alesius superintendens kir. adománynyal lön kitüntetve s a fejedelem nem önelhatározásból, de a szász Universitas kérelmére nov. 22. a szebeni zsinathoz egy kívánságuk szerinti rendeletet bocsátott ki, mit a nov. 30. ülésben olvastak fel, mely szerint értesülvén arról: hogy a szász eklézsiák közül is némelyek a wittembergi egyháznak eddig Erdélyben is híven s botrány nélkül megtartott tanait és szertartásait újakkal cserélték fel, mi által a régi szokástól eltávozva, a vallás egységét s a szeretet kötelékét megszakítva, a hitbeli különbséggel az egyenetlenség magvát mintegy elhintették s botrányra adtak okot: intette őket, hogy ezeknek vegyék idejében elejét, botrányoktól és zavaroktól óvakodjanak, arra igyekezve, hogy a szász eklézsiák békéje, isteni tiszteletűkben és szertartásaikban a régi rend és szokás továbbra is fentartassék; a kik ezen parancsa ellen tesznek, a büntetést ki nem kerülik.“ 4) Ez a királynak mint olyannak, a Luthert követők egyháza iránt mutatott utolsó kegyelmi ténye volt; ezentúl mind inkább és inkább hajolt a szabadabb hitelve') Archiv . . . sat. Schwarz értek. 259 1. 2) Harter . . . 267—269. 11. 3) Erdélyi Országgyül. JSmlékék. Második köt. Buda-Pest 1877. 218. 1. *) Archiv . . . sat. Schwarz értek. 287. 1.
