Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)

V. 1558-1560

A LUTHER IIITVALLÁSUAK MEREV MAUATARtAsA.

43

a roszat addig elfojtani, mig csirájában van, és mivel a tanács meg van győződve arról, hogy a tudomány, melyet egyházuk vall, a legtökéletesebb igazság, egyező az apostalok és szentatyák írásival — kijelentette, hogy ők attól egy körömnyire is el nem távoznak; de hogy a tudatlan és előre nem látó sokaság s a szegény nép se essék tévelygésbe, kérték és serkentették a papságot, hogy állhatatos legyen, minden szél fuvallatára ne ingadozzék, a keletkező tévelynek álljon ellene s a Szentlélek és tudomány egységében szilárdan maradjon meg, mert ők az eddigitől különböző tudomány behozását semmiképen meg nem engedik.“ ')

Ez világosan rá mutat a medgyesi zsinat kívánt eredményét meghiúsító okra, láttatva azt is, hogy Dávid F. a magyar és szász nemzetnek a Kálvin szerinti urvacsorai tan alapján egyesítésében már jól előhaladt volt, midőn a szebeni tanács a barátságos egyezkedésnek úgy, mint a zsinati tárgyalásoknak fonalát tiltakozásával egyszerre ketté metszette, megfélemlítve Dávid F. barátait, kik pedig, főleg a beszterczei káptalan területkörében számosán voltak. A jáádi plébános nyíltan az 5 pártján állott, mint az egyesülés barátja. Pomarius Keresztélylyel benső viszonyban élt. Sokakkal levelezett. Most mind ezek megdöbbenve visszahúzódtak. A szebeni tanács csaknem erőszakosan lökte vissza a haladó változtatásra kész szász eklézsiákat a régi álláspontra s határt szabott a zsinat végzéseiben értelmöknek úgy, mint lelkiismeretűknek . . . Hogy Dávid F. e tárgyú levelezése személyes barátival titkos szövetkezésnek vagy cselvetésnek bélyegét viselje, vagy hogy ő a fenyegetés szeretetlen eszközéhez nyúlt volna, nincs bizonyítva, de az bizonyos, hogy erre csak hamar a teljes hitszakadás megtörtént; DávidF.a magyar lutheránus püspökségről lemondott, vagy,mint némely irók állítják, püspöki méltóságával együtt átment az úrvacsora kérdésében Kálvin tanait követő egyházba, a vallásukban megmaradt magyar eklézsiák pedig Alesius Dénesi választották püspökké. 2)

Hogy Dávid F. 1559. márcz. 16. még püspök volt, tanúsítja egy válóperi iíélete 3) ezen kifejezése: „Mi, Dávid F. kolozsvári pap és

Erdélyország egyházainak superintendense. Adjuk emlékezetül.........“

Figyelmet érdemel, hogy magát az erdélyi eklézsiák egyházi felügyelőjének írja, sem generális, sem ágostai vagy szebeni hitvallású jelzőt nem használva, a miben hihetően Hehler püspököt követte, egyik az ország magyar, másik a szász eklézsiák egyetemes püspökének tartván magát. E ténynyel csak úgy egyeztethető Schwarz azon előadása, hogy Alesius 1 558. a magyar és egyesült sajó-tekei káptalan ágostai hitvallású szász papságának superintendense volt, mit azon évben megjelent nyomtatott müvével igazol 4), ha a Dávid F. lemondása már 1558. megtörtént,

') Archiv für Sieb. Landesk. Neue Folge 1857. II. B. 266. 1.

» n n n n n n ;i 244-—5o. 11.

3) Eyyháztörténelmi Emlékek. I. Oklevelek ... V. szám alatt.

4) Statuta et Articuli pro Ecclesiis Hung, eisque adjunctis Saxoniois [a tekei és sajói káptalan területén] emanata, Superintendente earundem Ecclesiar. Dionysio Alesio Kolosvariensi. A. 1558. Archiv sat. idézett kötete 254.1.