Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
V. 1558-1560
42 DÁVID P. ÍS A SZÁSZOK MEGHASONLÁSA. főurak pártoló közbenjárása által tehát a királynétól parancslevelet eszközölt ki, a végre, hogy a szászok a fenforgó kérdésben tartandó vitára, akaratuk ellenére is kényszeritessenek. Ez az egyház kebelében nagy felháborodást és félelmet idézett elő, az igazság ügyének veszélyeztetésétől tartott mindenki; mert volt ugyan több éltes öreg, a kik a kedvezőtlen idők miatt inkább tiszteletre méltó szerénység, mintsem vitatkozási ügyesség által tűntek ki, de mind gyakorlott és harczban edzett vívók állottak velők szemben. Kegyes imákban kérték a jó Istent, hogy ügyét a csalárd hazudozók ellen oltalmazza meg.“ ') Schesaeus előadása közvetlenségén kívül különös érdekű az egyénités ereje s a korrajz hűsége által, mely Dávid F. magasb ambitioit, határozott czélra törekvését s már ekkor nem közönséges befolyását kétségtelenné teszi, igazolva azt, hogy ő bármelyik hitvallási táborba ment, magával vitte annak elvei biztos győzelmi kilátásait. Ebből érthető meg a vallási pártok merev szemben állása, a Luther urvacsorai tanát követők szorongatott helyzete, s Dávid F.-nek később a szászok kebeléből s rokonszenvéből szülővárosával együtt kirekesztetése ; de egyszersmind az is, miért folyamodott ő czéljai érdekében a királynéhoz; mert az a szabad gondolkodású Petrovich tanácsára hallgatott, ismerték a királyi tekintélynek a kedélyek fölött uralkodó befolyását, s minthogy a németországi reformatio is a fejedelmekben keresett és talált oltalmat, önként támadt mindkét félben ez eszközzel élés gondolata. A királyné a vallásos ügyi gyűlés-tartásra rendeletét ki is adta. A Luthert-követő szászok püspöke 1559. augusztus első felében hívta össze a zsinatot. A szebeni tanácsnak aug. 14. ahoz intézett levele szerint, az e napon Medgyesen már együtt ült. 3) De hitvallásukat előre formulázva, mind Zsigmond lengyel királylyal, mind Izabella özvegy királynéval megerősittették. Hehler, a Luther tanait követő szász, Alesius, a szintén azok mellett megmaradt magyar nemzetiségűek püspöke voltak a vitázók egyik, Dávid F. és Heltai Gáspár a másik részről. Itt a vitatkozás Dávid F. és a vele egynézetüek hátrányával végződött. A szász történetírók kicsinylőleg s gúnyosan emlékeznek meg róla. „Ezek oly kevélyen, akkora készülettel mentek a gyűlésre — írja Haner — mintha óriás bátorságukkal az egeket akarták volna megostromolni ; de hamis okoskodásaik erejökből szerencsésen kiforgattattak.“ 3) Schwarz Károly is azt mondja, hogy: „e vita Dávid F. fényes ékesszólása, ügyes dialektikai fogásai és nagy tekintete daczára eredménytelen volt; a szászok Luther és Melanchton tanai mellett szilárdan megállották, a mire döntőleg folyt be a szebeni tanács imént idézett levele, melyben értesítvén a zsinatot, hogy előtte tudva van a némely eklézsiáikban támadt szakadás kiegyenlítése végetti egybegyiilése — minthogy a szülendő tévelygésnek addig kell ellene állani, ') Prqtocőllum Actor. Publicor . . . 356—58. 11. 2) Archiv für Siebenb. Landesk. sat. Neue F. 1857. II. B. 266. 1. 3) Haner ■ . . 257. 1.
