Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
IV. 1555-1558
32 Az 1557-KI HITVALLÁS eklézsia örege [Senior] '), Derecskey Mihály ugyan odavaló pap, Alesius Dénes fenesi pap és gyalui dékán, s 18 más előkelő pap és dékán, köztük Magyarországról kettő, a zsolnai és erdődi pap.2) Kálmáncselii és a vele egy nézeten levők is különösen meghivattak, de ő betegsége miatt nem jelenhetvén meg, a tanaik védelmére fölkért Szegedi Lajos egyedül vitába nem bocsátkozott, s igy a zsinat: „azokra, kik Kálvin nézeteit vallották vagy ezután fogják vallani, kárhoztatását kimondotta, a hitczikkeket Luther tanai értelmében szövegezte, s Krisztus szentségi tanáról az alsó-pannoniai és erdélyi minőikét nemzetheti eklézsiák Egyetértése [Consensus] czíme alatt jun. 13-ki kelettel 1557. közzé tette. 3) A hitczikkek előszava jellemzi az elkeseredett vitát. „Nem képesek szóval kifejezni a fájdalmat — igy szólnak — a mi a közbenjáró Ur Jézus Krisztus és szentségek iránt támadt egyenetlenség és nézetkülönbség miatt sziveiket eltölti, főleg azért, mert látják, hogy e gonosz időben vettetett közéjük a viszálkodás almája. Siratják sokak lelkiismerete ingadozását és naponta újabb botrányok keletkezését, s ha az egyház régi történeteiben hasonló példákat nem látnának, el kellene csüggedniök. De tudják, hogy Isten fia egyházuknak őre, s e vigasz fenntartja szintúgy, mint Athanaziusnak az Arius-kö vetők által az egyházra vitt nagy veszélyek idejében ez volt egyedüli vigasztalása : mint az óhajtotta, úgy ők is lélek szerint kivánják a hívek egyérzelmét s imáikban kérték s kérik az Urat, hogy e nagy roszat enyhítse, vagy egészen távoztassa el. Senki sem tagadhatja, hogy ők nem keresték a békét; mindig készek voltak arra, Krisztus imáj a értelmében: Atyám! kérlek, hogy ők velem egyek legyenek, mint te Atyám! hennem és én henned, egyek vagyunk. E szabályon kívül nem képzelik lehetségesnek az egyetértést; mert mindenkihez szól ama parancs: A Fiú beszédét hallgassák s az ő világos és tiszta szavain nyugodjanak meg. Ezeket nem csak mint történetesen igy levő dolgokat idézik; tudják, hogy az egyházban a szentségekről eleitől fogva különböző vélemények voltak. Ezek elsője volt: hogy nincs erejök és hathatósságuk. Ámde ha ez igaz, mi lesz akkor a kegyesség ? a hit ? a vallás ? Másik ellenkező nézet azon nagy nevű férfiaké, kik a sacramentariusok felekezetével azt tanítják: hogy a szentségek a hit azon látható jegyei, melyek által az emberek egymástól megkülönböztetnek, sőt nem is csak ez, hanem ábrázolatai bizonyos cselekvényeknek . . . Ezek ellen harczolnak ők — igy szólnak — alkotott hitvallásukban, állítva, hogy az ily nézetek a szentségek erejét valóban meg gyöngitik. Szerintük azok nem csak jegyei és ábrázolatai bizonyos cselekvényeknek, hanem egyszersmind Isten ígéretei teljesedésének bizonyítékát jelképezik. ') A Senior szó jelentett amaz időkben esperesi, gondnoki tisztet, az eklézsiák öregeit, mint választott presbytereket, vagy oly buzgó férfiakat, kik eklézsiákat alapitottak. Nem tudható, melyik értelemben alkalmaztatott itt Heltaira ? 3) Egyháztört. Emlékek. II. Dávid F. irod. eml. Y. száma alatt.
