Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
IV. 1555-1558
kílmAncsehi és stancaro. 29 Mint az 1555-ki széki zsinat végzése Stancarot Erdélyből: úgy távolította el azon évi második erdődi zsinat XVII. és XIX. czikke ') Kálmáncsehi Mártont debreczeni papságából. Balogh Ferencz, ismert nevű egyházi történetíró, Lampe s más források után, Stöckel Lénárt bártfai pap és tanodaigazgató s Tordai Demeter Tiszán-túli első ágostai hitvallású püspök ellene való föllépésének tulajdonítja azt. A dolog természete azonban azt mutatja, hogy itt vallás-elvi okok forogtak fenn, hogy ama zsinaton Luther és Kálvin urvacsorai felfogása ki nem egyeztethetőleg állottak egymással szemben. Haner Kálmáncsehit jellemezve rámutat eltávolitatásának azon mélyebb indokára, hogy Báthori György és az alsó-magyarországi ágost. hitvallású papság e hatalmas Kálvin irányú szónoknak szívesen fogadott elveitől és népszerűségétől döbbent meg, tartván az új urvacsorai hitnézeteknek felül kerülésétől. „Kálmáncsehi szilaj, fenhéjazó, dölyfös lelkületű ember — Írja Haner — a ki magáról sokat szeret dicsekedőleg beszélni, szinészies előadási modorával csodálatosan megnyeri a köznépet s nagy tetszést víván ki az egyház kárára, már is sokakot magával a legnagyobb veszélybe sodort. Ez Stöckelt és híveit kimondhatlan fájdalommal töltötte el, a ki mint előbb Stancarot, úgy most Kálmáncsehit megtámadván, legyőzte s Erdélybe távozásra kényszeritette.“ 5) Schesaeus szintén jellemzi mind Stancarot, mind Stöckelt és Kálmáncsehit; utóbbiról azt mondja, hogy : „ vad, elbízakodott, dölyfös ember, dicsekedik, szinészies lármával megnyerte a köznép tetszését, sok illemellenest és a tisztességgel meg nem egyezőt miveit.“ 3) Stöckelről magasztalólag írja: hogy az, az ő egykori nagytiszteletü tanítója, a bártfai hires iskolaigazgató, kihez hasonló Pannónia vidékén azon időben nem volt, nincs most, s ezután sem lesz.“ 4) Látszik, hogy Schesaeus, a Luther-köv.ető iró mond Ítéletet a Kálvin irányú reformátorról. . . . Kálmáncsehi reformatori működését és sikereit Borsos Sebestyén maros-vásárhelyi egykorú krónikairó is nehány szóban jellemzőleg rajzolja. „Ez — úgymond — avval kellette magát a tudatlan parasztközönségnél, hogy ő neki bár ne legyen drágább köntöse, hanem csak a ki száz pénzt érjen; mert — úgymond — nem illik apostoli embernek a drága ruha; ismét: őneki fizetése csak annyi legyen, hogy legyen mit ennie és innia. Ezt a közönség megértvén, az olcsó prédikátort két kézzel kapták minden tudományával együtt, a metyet épen csak a magyarság acceptála akkor, és elhagyván a ki valahán a Luther-vallást űzte volt is, ehez ragaszkodott.“ 5) E jellemzés úgy látszó naivsága emeli, nem kisebbíti Kálmáncsehi egyházi szónoklata értékét; mert a mellett, hogy ő a papi öltözet és fizetés egyszerűsítésében a protestantismus két nagy elvét hangsúlyozta, egyszersmind tapintatáról is ‘) Kiss Áron : A Szathmármegyében tartott négy első zsinat végzései. Buda-Pest. 1877. 40., 42. 11. 3) Haner. Histor. Eccl. Transylv. . . . 226. 1. s) Idézett zsinati beszédében. J) Archiv cl. Ver. für Sieh. Landesk. Neue P. 1857. II. B. 248. 1. ■'■) Erdélyi Történelmi Adatok. (ír. Mikó Imrétől I. kötet, mdccclv 84. 1.
