Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XIV. 1578-1579
252 KIFOGÁSOK AZ ÜN1TÁRISMXIS ELLEN. nének-e védői Magyarország története e sötét lapjának ? Lemossa e Serveto rút halála szégyenét Genf'nevéről akár az oczeán vize?Elfelejteti Kálvin bűnét az idők örökkévaló folyása ? . . . A vallás, erkölcs, tudomány, irodalom terein tett nagy szolgálatait e férfinak és tudós barátainak pótolta volna e Melius ? Az unitáriusok létjogküzdelme s rövid virágzási kora alatt általuk s kebelükben létrejött magyar irodalom, ba most nem léteznék, nem sajnálnák e Meliust védő kedves honfitársink? Hisz a nagy Toldy Ferencz e korszaki irodalomtörténete nagyobbára Dávid F. alatt s vele növekedett unitárius dalnokok s prózairók életének s munkáinak örökitése! Hisz az ó magyar irodalom cimeliumai az unitárius Valkai verselései! A Tiszántúli superintendentia jelességeinek hazai Atlienaeje az időben Kolozsvár s a kolozsvári gymnasium volt! S ba Dávid Ferenczczel együtt akkor az unitárismust is sikerült volna kiirtani, 1810. óta az angol és északamerikai nagy nemzetek figyelmét kik s mivel vonták volna nemzetünkre a ma irántunk létező meleg s termékenyítő angol-amerikai rokonszenv hol lenne ? Kiknek szolgálna javára ? Kik s mily úton képeztetnének London egyik világhírű egyetemén angol anyagi és erkölcsi hathatós gyámolitás mellett Magyarországnak évről évre mély és alapos angol-magyar műveltségű ifjú tanárokat és Írókat ? A kolozsvári unitárius főtanodában az angol nyelv oly otthonos, mint egykor a latin. Szégyen-e, rosz-e ez ? Kiket kerestek volna fel most is e nagy s hozzánk bensőleg érző nemzetek tudós férfiai ? Ezek — úgy hiszem — más színbe állítják a kérdést s az érintett Ítéletet az igazsághoz és tényékhez mérsékelik ... Engedtessék meg nekünk unitáriusoknak is élni Magyarország szép földén, melynek megszerzésében, megtartásában, szabaddá, boldoggá s dicsővé tételében őseink is fáradtak s vért ontottak, fáradnak s — mikor kell — híven ontják véröket s munkálkodnak érette ma is. Végre azon nézet ellenében: mintha a keresztény vallás a Jézus istensége tanán nyugodnék s megdöntése azt döntené meg, hivatkozom ez Emlékirat-ra. Van abban erre bőv ellenfelvilágositás. Itt még csak azt jegyzem meg, hogy az evangéliumi dogmatételek helyes értelmét az exegetika megállapította, szent János evangéliumával tisztában vagyunk. A hitfelekezetek közötti válaszfalakat a tudomány e vívmányai lerontották, arra épitni, romokan tartani fenn magát egy egyháznak sem lehet. Kant szava itt többet használ minden elévült dogmatismusnál. Ha Krisztus ezerszer született volna is BctJileheniben — mondja ő — és nem te kenned, el vagy veszve. A dogmák és symbolumok külső érődéiből, beljebb, fölebb kell vonulni a keresztény erkölcsiség megvíhatlan fellegvárába. A hittanitó fektesse a fősulyt annak ethikai oldalára. Fel kell mutatni a vallás és erkölcsiség közötti szoros kapcsolatot s mélyebi) egybeköttetést keresni az Istentől függés és emberi szabad akarat közt; tökéletesítni, bensőbbé tenni a hittani részt s vallás-erkölcsi fogalmakká alakítni tartalmát. Bármely vallás állandó csak úgy lesz, ha életgyökereit a morálhoz fűzi s hívei érzületét és munkásságát ily irányban fejti ki. A vallásszabadság baráti ne féljenek, az értelem és tudás felsősógét itt is kivívja. A tudomány ártott hajdan a
