Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XIV. 1578-1579
SOCINI FAUSTÓ DÁVID F. HÁZÁNÁL. 225 állítottak 1). Minthogy a lengyel papság már ekkor Socini és Blandrata részén állott, értesítését Dávid F. fenforgó müvéről megbízhatónak nem tartom, annyival inkább, mert azon időben Erdélyből némely lengyel püspökökhöz Dávid F. neve alatt hét más tétel is jutott volt, melyek teljesen költöttek voltak azon czélból, hogy ott nevét és személyét gyülöltté tegyék 2). E tételeket3) Socini az ő halála után hozta forgalomba Dávid ‘árulói, gyűlölői és bírái igazolására; de azok tartalma és alakja annyira magukon viselik a hihetlenség bélyegét, hogy az igazságot komolyan keresők figyelmére nem méltók. Blandrata elébb arra kérte Dávid Ferenczet, hogy nincs ellenére hite és tudománya, csak hallgasson, ne közölje, ne tanítson róla, ne terjeszsze. De ő ezt, mint keresztény paphoz nem illő hypocrisist viszszaútasitotta. Azután azon különös ajánlatot tette, hogy az igazság nyomozásában buzgóbb papjai közül kettőt-hármat adjon át megbüntetés és példaadás végett a fejedelemnek; ez által megengesztelődik s az eklézsia békéje helyreáll 4); de e kegykeresésre számított tanács a kegyes lelkű főpaphoz nem fért s evvel még inkább maga ellen ingerelte őt. Látván próbái sikeretlenségét Blandrata: saját költségén behívta Bázelből bátyja hírneve s egy florenczi tudóssal az elmúlt évben volt polémiája által némi hírre kapott olasz földiét, Socini Faustot. Ez Lengyelországon át jött ide, a királyi udvarban kapott útasitásokkal s a lengyel unitárius eklézsiáktól ajánló-levéllel ellátva, november 14. érkezett Kolozsvárra, Blandrata közbenjárására s költségére Dávid F. házánál helyezkedett el, ott lakott 1579. ápril közepéig, vele egy fedél alatt hált, egy asztalnál ett; nyitva volt háza paptársai előtt, kik tanúi voltak legbizalmasb beszélgetéseiknek, a hittani vitákban résztvettek... Holnapok teltek el, Socini a mit beszéltek, a mi a háznál folyt, mindent megirt G yulafej érvárra; de innovatióért elitéltetésre bizonyítékot szerezni nem tudtak; mert Dávid F. beteges volt és — okos, inkább hallgatta gyanús vendégei s kétszínű tisztelői vitáit, mintsem maga vitázzék. Ekkor Blandrata önkényüleg Dávid F. egyházi javalmait támadta meg. Nyomozódott, kutattatott dézmajövedelmei után, a miket Hunyadi Demeter és Szathmári István prédikátoroknak kívánt adatni, s a külvárosi prédikátor fizetése felemelését is sürgette 5). E hir rendkívül fájólag hatott Dávid F.-re ; de annál nagyobb lelki nyugalommal fogadta ; mert az ellene már évek óta folyamatban levő alattomos cselszövény egy újabb, de természetes nyilvánulásának látta. Békítő levelet irt Blandratához, kérte személye iránti megengesztelődését. De volt a levélben egy hely, a mi Blandratát csaknem őrületbe hozta, a benne levő igazság összezúzó hatalmáért: . Nem teszem fél rólad, hogy kegyetlenebb légy hozzám, mint Kálvin volt Servetohoz, vagy a milyennek ohaj') Defensin ■ . . xlvi. 1. 2. old. 2) „ ... xliv. 1. 2. old. 3) Láthatók egész kiterjedésben: Egyház tört. Emi. II. Dávid F. irod. eml. xliv. sz. alatt. 4) Defensio . . . xlviii. 1. 6) Fosztó Ueoni ... I. köt. 245. 1. 15
