Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XIV. 1578-1579
226 SOCINI F. DÁVID F. HÁZÁNÁL. tottad volna, hogy ő hozzád legyen.11 vHa gondollcozásmódodat meg nem változtatod — válaszolta ez — s ismeretes tanaidot el nem hagyod, az első országgyűlésen mint innovator Mrhoztattatni fogsz és elitéltetni '). Terjeszszíik egyházunk nehány kiválasztott papja elébe a vitakérdéseket — monda Dávid F. s a mit határoznak, nyugodjunk meg rajta. Blandrata elfogadta. Tiz kitűnő unitárius papot hivattak egybe, ezek tanácskoztak, de határozni — úgy látszik — nem akartak, mert az egyik fél püspökjük volt, a kit szerettek, a másik ennek ellenfele, kitől okuk volt félni. Abban állapodtak meg, hogy a kérdést csak köz zsinat döntheti el. Ezen akkor mindkettő megnyugodt. De Blandratának csak hamar más gondolatja jött. „írjátok le — úgymond — nézeteiteket, küldjük el a lengyelországi unitárius atyafiaknak; a mit ők véleményeznek, terjeszszük köz zsinat elé s az Isten igéjével egyező igazságot fogadjuk el s erősítsük meg. Addig Dávid F. tanait ne hirdesse, róluk ne prédikáljon.“ Elfogadták azt is. Ekkor irta le legelsőbben Dávid F. a Krisztus nem imádását illető ezen négy tételét: 1. „Isten szigorú parancsa, hogy az Atya Istenen, ég s föld teremtőjén kiviil senkit sem kell imádni. 2. Krisztus, az igazság mestere tanitotta, hogy az égi Atyán kívül más nem imádandó. 3. Igaz imádásnak mondatik az, a mi lélekben és igazságban az Atyához történik, tehát hamis az, a mi a Jézushoz van intézve. 4. Az úri imádság az Atyához szól, nem a Fiúhoz“ * 2 3). Dávid F. azonnal hozzá fogott a munkához s bár folyvást betegeskedett, nem sokára elkészült vele. „Nem nyughatik Socinitől — monda sokszor övéinek — de az még hagyj án, hanem egyházáért és a jövendőért megteszi.“ Hogy meg ne semmisíthessék, két példányban íratta le s az egyiket e szók kíséretében adta át Socininak: „íme Faustom! az irat, felelj rá — kérlek — Isten világos igéiből, tekervényesség, Syllogismus és a skolastikus bölcsek furfangos következtetései nélkül“ 8). Socini megígérte, hogy híven megolvassa s nehány nap alatt felel. Azt hitte, neki csekélység lesz az ; olasz dicsekedő természete gyakran mondatta vele: 0 tanitni, nem tanulni jött Erdélybe. De a mint az irás kezében volt s Dávid F. tiszta lelkét s gondolkozásmódját egész őszinteséggel feltárva látta benne, s hozzá fogván, egy levélre feleléssel — a mint Literati Ádámnak mutatta — két hetet töltött, Ígéretét megszegte, a feleletet elhagyta s Blandratát a dologról értesítette, vádolva Dávid F.-et, hogy a zsidózásra térnek s Krisztust megtagadva, Mózest akarják behozni az eklézsiákba. Blandrata az iratot azonnal a fejedelemhez vitte, arra Socinivel ellentételeket és feleletet Írtak s más iratokkal együtt a lengyel eklézsiáknak átkiildötte. Mielőtt a válasz visszajött, Dávid F. Blandrata ellenzése daczára sürgős egyházi ügyek elintézése végett 1579. febr. 24-kén Thordán zsinatot tartott. Az egybehívó január 28. költ, híveinek a bölcseség, ítélet és vigasztalás lelkét kivánja Istentől; elmondja: „hogy a bölcsek és ') Fosztó-Uzoni ... I. köt. 245. 1. 2) Egyháztörténelmi Emlékek. II. Dávid F. irod. eml. xli. sz. 3) Defensio . . . I.—II. levél.
