Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)

XII. 1571-1575

206

DÁVID FERENCZ ELLEN HOZOTT TÖRVÉNYEK.

Máriától született puszta ember, az Írással vallják, megengedve, bogy a Szentlélek közrehatása által csodálatosan fogantatott. ')

A fejedelem unitáriusok iránti ellenszenve s magatartásának okai csak részben voltak a jelen viszonyok s külbehatások, egy része a múltból származott. Mint sérelmes emlék élt lelkében, midőn Békés és Dávid F. miatt fejedelmi elődénél nézetei nem érvényesülhettek s tanácsait és rokonait mellőzték. A választáskor ezek párthívei nagyobb része az ellentáborban volt s önérzete sarkalta őt, a hatalom birásának velők éreztetésére. A katholikus világ és protestáns egyház sokáig háttérbe szorittatása és a szenvedett boszantások megtorlását várta, s a fejedelem ajkairól siklottak ki olykor szók, mik e reményeket fokozták. Ez a közérzületben változást idézett elé, a mi kifejezést lelt az 1572-ki május 25—29-iki thordai országgyűlés első végzésében, hol kimondatott: „hogy az ország eddigi vallási törvényei erejökben fenntartatnak ugyan; de ha valakik eddigi religiójokban valamit újítanának, a minő újitók — a mint a fejedelem előadta — vannak is, ő nagysága Dávid Ferenczet és a superintendenst hivassa magához, tőlük értse meg, s ha úgy találják, hogy vannak, a kik más vallást tesznek, mint a melyben voltak az elébbi fejedelem halála előtt, ő nagysága excommunicálja, melylyel ha nem gondolnak, legyen joga érdemeik szerint megbüntetni. “ 2) Mi volt az s kik voltak az újítók ? elbeszéli Paksi Mihály 1572. decz. 4. Simler Josiás zürichi tanárhoz Heidelbergből irt levelében: „Szinte elfeledett — úgymond — megírni egy dolgot, a mit olvasni is rettenetes. A múlt nyáron Olaszországból haza érkezett Erdélybe a világi philosophiát tanuló három ifjú. [Érti az unitárius egyház egyetemen volt ifjú tanárait.] Az egyik Hunyadi Demeter volt. Oda mentők előtt Ebioniták voltak s most a lélek halhatatlanságát kihirdetett vitatételek által ostromolják. Ebből látszik, minő szelleműek ők és tanaik. Játék és tréfa annak minden vallás, a kire halála után többé semmi sem tartozik. A kegyelmes Isten védje őket s egyházaikat ily szörnyektől .... Ezek az idvezitő igaz Istenségét tagadják s hamisaknak mondják azon szavait, hogy Isten az élők, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene sat. A fejedelem — írja tovább — ezeket Dávid F.-czel együtt magához hivatta s kérdezte őt: egyformán gondolkozik-e azokkal? Azt felelte, hogy némelyekben egyetért velők, de némelyeket még nem hagy egészen helyben. A fejedelem boszankodva utasította el tekintete előle szókkal: Távozz innen, büdös eretnek! [Apagchinc foedissime haeretice /] Rövid időn végbe viszem, ha Isten is úgy akarja,hogy szarvaid letöressenek ! [Éfficiam hrevi, T)eo vólente, ut cornua tua effringantur.] Evvel azt akarta jelenteni,— jegyzi meg a levélíró — hogy tekintélyét és erejét alá fogja szállítani. A mit adjon a kegyelmes Isten!“ 3) Ez egyetlen tény feltárjaBáthori lelkét,politikáját s Dávid F.elitéltetésénektitkát.

De a viszonyok még erre nem voltak kedvezők. Békés Gáspár

') Sommer említett műve m—y íveiből összevonva.

2) Erdélyi Országgy. Emlékei:. II. köt. 528. 1.

3) Miscellanea Tigurina. II. Theil .... 220—21 V.