Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XII. 1571-1575
A TÖRVÉNY SZIGORÁNAK NÖVEKEDÉSE. 207 kívülről biztatva, benn az elégületlenség miatt több helyen forrongó székelység s kivált az ország főurai által gyámolitva, vonakodott az általa jogosan bírt Fogarasvárát kibocsátni s ezzel meghódolását tanusitni. A fejedelem e tényállás mellett, tudva az unitáriusok nagy számát s Dávid Ferencz nevének rendkívüli népszerűségét, az ellene nyíltan föllépést elhalasztva, elégnek vélte a közvéleményt folyvást izgalomban tartani s irányában a hangulatot kedvezőtlenebbé tenni, mire a hitújitók elleni korábbi végzések megújítása s élesebbé tétele alkalmas volt. Így jött létre az 1573-diki január 1—-6-ki kolozsvári országgyűlés 8. t. czikke. , Az innovatorok felől végeztetett — mondatik abban — hogy az előbbi törvény tartassák meg. A kik ilyenek, a két superintended és melléjök veendő más tudós személyek előtt hallgattassanak ki, és ha hittanaik mindkettőjétől különbözni találnak s azokat vakmerőén oltalmaznák, a fejedelem excommunicálja és száműzze, s lia evvel nem gondolnak, legyen ő nagyságának hatalma, fogsággal, halállal vagy káromlásokhoz képest egyéb büntetéssel megbüntetni; sőt ha urak, nemesek, vagy városok pártját fogták, vagy a fejedelem ellen oltalmazták, a közvádló törvény rendes útján kívül közkereset alá foghassa.“ ') E törvényt, mely az elébb emlitett magyarországi rendelet paraphrasisa, azon évi május 24—27-ki thordai országgyűlésen harmadszor is megújították, kiterjesztvén a fejedelem büntető hatalmát nemcsak az erdélyiekre, de a magyarországi részekből valókra, sőt külföldiekre is. „Meghatároztatok — igy szólnak a rendek — hogy senki, akár külső, akár a fejedelem erdélyi és magyarországi birodalmában levő ember a religióban innovaiót behozni ne merjen, a fejedelem a hozott törvényeket tartsa meg minden czikkelyében, viseljen alattvalói lelkére gondot, az efféle innovatorokat ne szenvedje, sőt büntesse meg. Erre most is teljes hatalmat adnak.“ 2) A külföldieket illető intézkedés azon olasz, lengyel és német szabad vallási nézetű férfiak ellen irányult, a kik eddigelé mint hazájukból száműzött jeles emberek s kitűnő tudósok az unitárius egyházban védelmet találtak, tanárokká és papokká választatván : a tudományokat a hazában terjesztették s a kolozsvári főtanodának a külföld előtt becsületet szereztek. Ilyen volt ez időben Sommer János és Palaeologus Jakab, mely utóbbi előbb V. Pius s azután XIII. Gergely pápa s a szent Inquisitio üldözései ellen itt talált békés megmaradást; de mióta az erdélyi fejedelmi székben Báthori István ült, az itt is mutatkozni kezdő jezsuiták miatt nem érezte magát biztosságban s felváltva hol itt, hol Lengyelországban tartózkodott; de Dávid Ferencznek haláláig hív küzdő társa s fiának évekig gondviselője és atyai nevelője volt. Az erdélyi törvényhozás növekedő szigorának egyik oka a fejedelem ama politikájában van, mely szerint folytonos rettegésben kivánta tartani Békés híveit; másik a pápa és Miksa császár nógatása, a kik értesülvén: „hogy Magyarországon a Kálvint követők és a Háromságot gyűlölő Sociniánu') Erdeim Országgyűlési Emlékei;. II. köt. 534. 1. 2) „ „ „ „ „ 540-41 11,
