Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
I. 1510-1550
SZÜLETlSsiDEJE S IFJÚSÁGA. 5 Kolozsvárt egyházi kötelékükből kirekesztvén : Dávid F. a magyar lutheránus püspökségről lemondott, s 1564-n Enyeden a reformált vallásu magyarok, 1568-n az unitárius vallást követő szintén magyarok püspökévé választatott, mint ilyen, körleveleit és a megvitatandó tételeket, theologiai müveit és a vitairatokat 1564-től fogva, bár latinul is kiadta, de nagy részben magyar nyelven irta. Az is figyelembe veendő, hogy az 1453-ki összeíráskor Kolozsváratt annyi magyar polgár találtatván, hogy az addig csak szászok által birt kiváltságos polgári jogokat azokkal meg kellett osztani : nem lehetlen, hogy Dávid Ferencz ősei is ezek közé tartoztak. Ha szász plébánossága szász nemzetiségét kételyt kizárólag bizonyitná, akkor magyar lutheránus püspökségéből magyar nemzetiségét lehetne következtetni; de ez már elvben képtelenség, a történet sem igazolja; mert az unitáriusoknak az első két században volt szász, német, lengyel, görög iskolaigazgatójuk, plébánosuk, sőt lengyel eredetű püspökük is; az akkori köz szokás szerint latin leven iskolájuk és a tanítás nyelve, a jeles embereknek megválasztatásukkor tudománya s neve hirét, nem nemzetiségét nézték; iskoláikban ily módon volt igazgató Rotterdami Erasmus János, Sommer János, a lengyel Stegmann Joachim és görög Palaeologus Jakab. Én ez adatoknál fogva •— bár van bizonyító erejük — Dávid F. nemzetiségét kritikailag megállapítottnak ugyan nem, de általuk Benkő véleményét igazoltnak tartom. Felsőbb tudományokban kiképeztetése végett Wittembergben éveket töltött; Székely S. unitárius történetiró szerint volt a páduai egyetemen is 1), a mi forrás megnevezéssel nincs igazolva; az első ellenben bizonyos, de az nem volt eddig tudva: önmaga vagy más költségén volt-e künn? Azon időben is a vagyonos szülőjü jeles ifjak önerejöken tanultak külföldi egyetemeken, a kevesebbé módosak jóltevőktől s pártfogóktól segítve. Dávid F. az utóbbiak közé tartozott. Föimebb említett levele és költeménye fölvilágosítja élete e homályos részét, melyben Írja: »hogy előtte tudva van Pesti Gáspárnak, az igaz vallás és erdélyi eklézsiák békéje iránti érdeklődése, valamint mostani szomorú állapotjuk részvétteljes fájlalása; de az is, hogy ő magát a szentirás példáival képes vigasztalni, melyek mutatják, hogy Istennek mindig gondja volt egyházára, hogy a birodalmak és társaságok mostani nagy felfordultságában is maradtak fenn eklézsiák, melyeknek mintegy idő engedtetett arra, hogy Isten igéje a viharok között is terjedjen s a szentségek helyesen szolgáltassanak ki . . . Elismerését fejezvén ki iránta, ki mindig segélyére volt azoknak, kik Isten egyházának dolgaiban foglalatoskodtak : kéri, hogy őt ismerje azok egyikének, s igazát, a mennyiben rajta áll, pártfogójánál mozdítsa elő. Kéri az örök Istent, Jézus Krisztus atyját, ki érettük közbenjáróvá lett és Bmagát váltságul adta“, hogy ezen országrészekben gyűjtse össze s tartsa fenn örökre egyházát, mely őt igazán imádja és tisz') Unitárius Vallástört. ... 78. 1.
