Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XII. 1571-1575
DÁVID F. MAGVAK IRODALMI ÉRDEMEI. 199 kettő érdekében a tetterő oly hatalommal nyilatkozott, mely a siker biztosítékát magában bírja. S nincs egy szó irás, nem maradt fenn egy tény emléke, mely Dávid Ferencznek ezekkel ellenkezését mutatná. Miért tehette ? Gyávaságból nem — ez nem volt sajátja. Előnyökre nem számíthatott. A reform áldozatot kivan kezdőjétől, babér helyett legtöbbször tövis koszorút nyújt. Megragadta lelkét az eszmék szépsége s a közérzület hatalma. Előre látta, mit tehetni azon nagy erkölcsi tőkével, a mi egy 8—10,000-nyi polgári társaságban rejlik. S elfogadta, magáévá tette hallgatói egyrésze és a magyar nemzet nyelvét : beszélte, irta azt úgy, hogy a ki olvassa, bámul rajta s öröm tölti el lelkét. Hasonlítható akár az akkori német nyelvvel, melynél jóval fennebb állott, akár a XVIT—XVIIl-ik századi ünnepelt magyar írókéval, kiket sokban utolér, sőt a mai irodalmi hasonló művekkel is, melyek mellett sok tekintetben bátran / megállhat. . . Szószerinti idézeteim igazolják kimondott nézetemet. Es ő oly tudományágban, melynek az erdőn túli földön nem csak magyar irodalma, de magyar a-b-c-éje sem volt, hires magyar szónokká és Íróvá lett ötven éven félj üli életkorban; a merre csak megfordult mint egyházi szónok II. János király birodalmában, beszédei szépségével elragadta hallgatóit, az ő hitvallásának és a mi nemzeti nyelvünknek meghódította a király és százezernyi nép szivét a Hargitától Nagy-Váradig! megbámnltatva, dicsőítve járta be az országot egyik szélétől a másikig. A magyar király magyar prédikátorát minden vágyott hallani, s a ki hallotta, elcsábult ékes nyelve bübájától, mindenfelé rokonszenvet költött vele s barátokat szerzett nekünk. Útja nemcsak egy tisztultabb vallás, de a magyar nemzeti nyelv diadalútja volt, szónoklatai nyelvünk birodalmának kiterjesztője . . . Mint magyar írónak első müvein látszik a nyelv nehéz - ségeivel küzdés, van itt-ott némi pongyolaság, de a mi később teljesen eltűnt. Csodálatos szerencsével küzdött meg a szentirási nyelv és theologia ezer meg ezer nehéz kifejezéseinek magyarra áttételével. De megküzdött s legyőzte. Szókötési alakjai magyarosak, nyelvünk természetével egyezők. A kifejezések gazdagok, változatosak s a szükség szerint szelidekké olvadnak, vagy erősekké fokozódnak. Müvei nyelvünk képezhetőségét és hajlékonyságát úgy bizonyítják, mint a szabályszerűséget és anyagbőséget. A szólamok rövidek, velősek és csattanók, vagy bővek, rhetorilag áradozók és sententiosusak, de mindigtermészetesek, eredetiek, tartalmasok. 0 a hasonlatokban mester, képei találók, bibliai és történelmi idézetei választékosak; irálya népies kifejezéseiben erő van, mi meggyőz; élczei szikra ként pattogvagyujtnak, festései plastikaiak. Az idegen nyelvekbeli fogalmakat helyes magyar szókkal fejezi ki, miben az értelem és fogalom tartalma, nem a más nyelv szolgai utánzása vezeti. E tulajdona szinte a purismusig megy. Más irók gondolatait olykor az eredetinél szebben s világosabban fejezi ki. Dávid F. műveiben mind a magyar etymologiát, mind syntaktikánkat illetőleg egész nyelvkincs van. Nemzeti nyelvünknek és a magyar irodalomnak tett szolgálatai irodalmunk történetíróinak az eddignél igazságosbb figyelmére méltók.
