Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XII. 1571-1575
DÁVID F. KÍT ÖNVÉDELMI IRATA. 193 várjon Ítéletet; falun, városon, völgyeken, halmokon és hegyeken templomokat építtetett, s zsidó módra felszenteltette; azokban oltárokat, bálványokat, keresztelő köveket s egyébféle csigabigákat helyeztetett; a templomok mellé sok nagy és kisebb papot, különböző ruháju szerzeteseket tett; megtöltötte búcsúlevelekkel, czeremoniákkal, melyek közt a legfőbb volt a mise ; számtalan ünnepet és böjtöt szerzett, szenteket csinált, s hogy országa és városa állandó legyen, az isteni tisztelet szine alatt sok jószágokat, nagy örökségeket, falukat, városokat, erősített várakat, különhféle jövedelmeket, dézmákat koldult össze a gazdagoktól1), fejedelmektől, királyoktól és császároktól, melyekről az Isten igéjében emlékezet sincsen;2) pilésses rabjait nagy jövedelmekkel, szabadságokkal ajándékozta meg, hogy senki se merjen velek kikötni ; a purgatoriummal félelemben tartotta a népet, a misével a világ kincseit kaparitotta magához, s igy lassanként az egy élő Isten és az ő szent Fia ismeretét felforgatta. S miután a fényes nap kioltatott, nemde rá kellett-e következni a rettenetes sötétségnek ? Megparancsolta, hogy a háromságos, személyes, bizonytalan Istent és a kettős Krisztust imádják,“) s ezek mellett az aranyat, ezüstöt, köveket, fákat, kenyeret, füveket, vizet, tüzet, sót stb. Jézus anyjából mennyei királynét csináltak: orgonáinak, imádkoznak, énekelnek neki; életnek, üdvösségnek, nádméznek köszöntik; mindent vissza magyaráznak: a hit ágazatait, Isten parancsolatait, Miatyánkot, a keresztséget elfordítják; bűvöléssel-bájolással az úrvacsorát misévé változtatják ; Mózes törvényeivel fenyegetik, a kik az igazság mellett felszólalnak, az ő palástjával oltalmazzák a papságot, kereszteket, gyertyát, monstrantiákat, képeket, gyónást, kegyetlenséget, a hívek üldözését és megöletéseket, az eledelek válogatását, tömj énezést s a többi emberi leleményeket, melyekkel nem tiszteltetik, de szidalmaztatik Isten,4) elannyira, hogy a sok külső czeremoniában az igaz lelki tisztelet egészen megszűnt.“6) A másik könyvben Dávid F-nek az egy Atya Istenről és Jézus Krisztus istenségéről való tanai vannak előadva, hivatkozólag Melius és Károlyi ellenállitásaikra, sok elmeéllel, folyékony erőteljes magyar irálylyal; nem csoda, hogy a közönség közt az eszmék elterjedtek. Legkimeritőbben van tárgyalva e két kérdés: az Isten teljességének a Fiúban lakozása s Krisztus imádásának mivolta. Ezeket, mint a Dávid Ferenczczel később történendőkre nézve elhatározó mozzanatokat a főbb vonásokban ismertetem, rámutatva, mily kíméletesen s mily hatásosan használta Dávid F. polémiájában az élez és gúny finomabb elemét, mily gyorsan torolta vissza játszian enyelegve ellenfelei mardosó gúnyját s csufolódó szavait. „A Krisztus istensége áll — mondja ő — megszenteltetésében, küldetésében, az Atyának benne munkálkodásában, az Atya istenségének ő benne teljes-voltában, erejében és hatalmában. Kern rész szerint van ez, mint Mózesben s másokban, kiket az Írás Isteneknek nevez, hanem teljességben, úgy, hogy méltán mondhatta: Én nem vagyok 13 ') 2) ’) 4) 6) I—K. iveken.
