Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
I. 1510-1550
4 DÁVID FERENCZ SZÜLETÉSRELTE, kezel megtartani. Ez érdemeidért az egyház s különösen a haza hálát ad neked . . . Élj soká, veszni indult hazád halhatatlan dicsősége! Élj! s ne rettegd a felbőszült gonoszság fegyvereit!“ Halála után 1580-n május 8-n a berethalmi lutheránus zsinaton az edélyi reformatioról tartott nyilvános beszédében ') ellenben valószínűen azért, hogy megszűnt velők egy hiten lenni, korábbi Ítéletéről megfeledkezve — a mint hátrább látni fogjuk — nem csak, hogy igen kevés méltatni valót talált életében, de élesen megróva nyilatkozott róla. E történeti felfogást mégis az imént emlitett Írók is jobbadán elfogadták. A rokonszenv ezen önző indoku változása mértéke a hozott Ítélet erkölcsi nyomatúkénak. Nemzetiségéről sincs biztos egykorú adat, a közelkoruak ítélete pedig különböző. Schmeitzel és Czvittinger magyarnak írja, Bőd Péter, Seivert és többen szásznak, Benkő szász születésűnek, de magyar neveltetésünek. Én ezt illető saját nyilatkozatát, valamint németül irt levelét, sem müvét nem láttam; magyar müvein neve igy van aláírva : Dávid Ferencs, a latinokan: Franciscm Davidis. * 2) Midőn 1568-n Kolozsvár szász és magyar polgárai a politikai és egyházi jogok és javadalmak jövendő élvezetére nézve a fejedelem előtt megegyeztek, ő mint plébános, a szász polgárok képviselője volt s állomásán mint szász nemzetiségű hagyatott meg, azon kikötéssel, hogy mikor lemond vagy meghal, utána magyar nemzetiségű plébános következzék. Ez egyezkedésnél — a mint az eredmény mutatja — 3 4 5) Dávid Ferencz magatartása oly kimért, tárgylagos, magyar és szász nemzetiségű híveire nézve annyira egyensúlyt tartó volt, hogy érveléséből rokonszenvei és érzülete merre vonzódása ki nem tűnik; pedig ha szász nemzetiségi hajlamai erősek lettek volna, ékesszólása s népszerűsége által nem lesz vala nehéz azok javára más eredményt vívni ki. Dávid Ferencz plébánossága szász-létét teljesen nem bizonyítja, azért, mert midőn a sor rá jött, magyar egyházi beszédet magyar hallgatói előtt szintúgy tartott az általuk használt egyik egyházban, mint a szász ajkuaknak a másikban német nyelven. Azegyesség létrejötte utáni évben 1569-n, magyar nyelven adta ki egyházi beszédeit, ') sőt már 1557-n mint a Luther tanait követő erdélyi magyarok püspöke irta alá a kolozsvári junius 12-ki zsinat végzéseit, 6) 1558-n május 1-n a thordai zsinatéit. e) 1559-n a Kálvin szerénti urvacsorai tanok elfogadása miatt, a Luther mellett megmaradt szász eklézsiák a medgyesi zsinaton a velők volt hitrokoni viszonyt megszakítván s ’) Oratio de origine repurgatae coelestis Doctrinae in Transylvania. . . . Johann Seiverts Nachrichten . . . Pressburg, 1788. 365. 1. 2) Egyháztörténelmi Emlékei'. II. Dávid F. irodalmi emlékei közt s e mű szövegében több helyen. 1557-ki zsinati aláírása ez : Fr. Davidus. :l) Hátrább időrendi helyén elé lesz adva. 4) Egyháztörténelmi Emlékek. II. Dávid F. irodalmi emlékei közt. 5) Archiv für Siebenbürgische Landeskunde. Neue Folge II. B. 251. 1. 6) Egyháztört. Emlékek. I. Oklevelek IV. szám.
