Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)

XII. 1571-1575

190

DÁVID F. KÉT ÖNVÉDELMI IRATA.

Második ajánló-levelében csodálkozását fejezi ki, bogy az ellenfél őt folyvást az iránt faggatja: „azon egy Istennek biszi-e Krisztust, a ki az Atya ? holott az apostalok és Krisztus maga mindig csak egy Atya Istent prédikáltak s a názáreti Jézust Fiának állították lenni; sőt Krisztus Urunk azért feszitetett és halt meg, a mit vall Péter, tanít Máté [16,] János [6.]. Ha Jézus az Atya Isten Fia, nem azon Isten, mert senki magának Fia nem lehet. Almélkodik azon, hogy egyszer azt Írják róla, hogy két egyenetlen Istent tanit, máskor kárhoztatják, hogy csak az egy Atya Istent vallja, s tagadja mind a Krisztus,

mind a Szentlélek istenségét.........A kettő egyikének hamisnak kell

lenni. Ha csak az Atyát vallja az egy Istennek, ekkor kettőt nem vall, mert egy nem kettő ; ha kettőt vall, nem vallhat egyet, mert kettő nem egy. Tudják meg ők — úgymond Dávid F., hogy ő csak azon egy Atya Istent vallja, a ki a názáreti Jézus Atyja, mert az egész Szentirásban csak azt olvasta, mellé senkit nem tesz, társat neki nem ad. [Esaiás 44. 11. Job. 9.]. Hogy az Atya istenségét, az az megszentelő lelkét, a mérték feletti bölcsességet és minden másokra kiterjedő hatalmát neki adta, ezért nem egy vele. A kiknek Isten lelkét adja, nem mind egyek vele. Látjuk, hogy egy nap van, mely erejével s világosságával mindeneket éltet s fényesít; de abból senki több napot nem

következtethet, sem annak erejét vele össze nem zavarhatja.........

Nyilván van ez a szentirásban; mégis ellenségi egy kérdést a másik után támasztják, kárhoztatva őt, miket bízvást elhallgathatna, s csak azért felel rá, hogy ne lássák, mintha nem merne, vagy azért nem akarna, hogy — a mint Károlyi őt káromolja — vallásának hamissága ki ne tessék.........Köszöni ellenségeinek, hogy naponként

kényszerítik, hogy Isten igéje feletti elmélkedésében és tanulásban foglalja el magát, hogy nagyságát és dicsőségét, a Krisztusnak mi módon való istenséget inkább megérthesse. Isten felől még sok igazság van elrejtve, mit a világnak prédikálni kell. Erőlködjék az ellenfél — kéri őt — támadjon mindinkább az ellen, tegyen kifogásokat, hogy az igazság inkább fényeskedjék s a világosság jobban terjedjen. Tudja, hogy a két jámbor Péternek tanításával nem használ, találnak feleletére ismét keresztfogásokat; de ez őt nem háborítja fel, Krisztus sem győzhette le ellenségeit úgy, hogy igazságának engedjenek, sem az apostolok. Megátalkodottabbak ők annál. Hadd tévelyegjenek. Ha Isten országába valók, megtéríti őket. Neki híveire van gondja s bizonyos benne, hogy azok látván feleletét, eszekbe veszik s megértik szavait, az igazságot magok meglátják, nem tekintve az ellenfél szidalmát és káromlásait.........Pártfogójának azért ajánlta művét — igy

végződik a levél — mert azelőtt is forgott ezen vetélkedésben és az Isten megajándékozta őt az igaz ítélet ama leikével, hogy mindkét fél ellenvetéseit és bizonyítását megolvasván: az igazat a hamistól képes megválasztani. Az az Isten, a ki ezt a jót benne elkezdette neve dicsőségére, el is végzi. Tudja, hogy a káromlók szava után nem indul; mert az igazságnak az az állapotja e világban: szidalmaztatik és gya-