Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XI. 1570-1571
182 AZ UNITÁRIUS HITELVEK DIADALA. Érdeklőén jellemzi a krónikáira II. János [Zsigmondot]. „Ez istenfélő és tökéletes igaz keresztény fejedelem volt, kinél drágalátosabb nem volt a keresztények közt, a ki az Isten igéjének olyan tudakozója lett volna. A tanítóknak nem rontója, de oltalmazója volt; noha az Ántikrisztusnak az ő találmányát minden szerzetivei megvetette s a próféták és apostalok Írása szerént az egyedül való Atya Istenről és annak az ő Piáról igaz vallásban vala; mindazáltal egyik fél tanítóit is nem háborgatta, sőt inkább azok iskoláit és tanítóit is táplálta, Krisztus tanítása szerint azoknak kigyomlálását az Isten igéjére hagyja vala, mely Isten igéje őket naponként irtogatja vala.“ 7) Haner, Scliesaeus nyomán maga is megerősíti ezt. „Dávid P. — mondja ő — már a gyulafejérvári második hitvita után nemcsak az udvart térítette vallására, de Sommer János hitsorsosa s kolozsvári iskolaigazgató által Kolozsvárt is annyira hálójába kerítette, hogy 1570. az egész város e pestises tudományt vallotta.“ 2) Istvánffi is így ír a fejedelem halála előtti korról. „Az ifjú fejedelem legbizalmasabbjai közül sem hallgat másra, mint Csáki Mihályra, Blandrata orvosra és Hagymási Kristófra. A rósz annyira elterjedt már, hogy a Blandrata °) tanácsa által megvesztegetett fejedelem előtt senkinek sincs becsülete, mint az unitáriusoknak; rajtok kivül másnak polgári és katonai hivatalt sem adnak, s a hivatal utáni szertelen vágy miatt — lelkiismeretűk szemrehányásától nem tartva — sokan elég alávalóan e vallásra térnek.“ 4) Koller József a pécsi püspökség történetében azt Írja: „hogy e püspöki megyét a mohácsi vész után a XYI-ik században annyira elárasztották a Luthert, Kálvint és Áriust követők [unitáriusok], hogy a r. kath. hitvallás csaknem elnyomatott.“ °) 1570. Váradon Károlyi Péter és Czeglédy György szerint Basilius István volt unitárius pap, híveinek számát 3000-nél többre teszik, kiknek nagyrészét ő térítette át. Alsó-Magyarországon Meliusnak a fejedelemhez aug. 10. irt levele szerént, Belényesen, Békésen, Laskón és Tholnán szintén unitárius iskoláik voltak 6); Fosztó- Uzoni unitárius egyháztörténetiró szerént ez időben Baranya- és Temesvármegyékben 60 unitárius eklézsiánál több volt; püspökük a Temesváralt lakó Kárádi Pál, magyar drámaköltő s tudós, odavaló pap s egyszersmind Iktári Bethlen Gergely káránsebesi bán udvari prédikátora volt7), a ki az egyházi iratokban alföldi püspök néven jő elé, az 1568-ki gyulafej érvári hitvitán mint választott biró vett részt; nagytekintélyű s népszerű férfi, Dávid F.-nek elitéltetésekor egyik védelmezője. Oklevéllel van hitelesítve 8), hogy az unitárius hitvallás már ekkor a fejedelem birodalmához tartozó magyarországi északi vármegyékben ') U. o. 33. 1. 2) Haner . . . 286. 1. 3) Haner is elbeszéli ezt, de Blandrata után zárjel közé teszi [és Dávid F.] tanácsa által . . . 289. 1. 4) Istvánffi . . . Edit. Col. Agripp. MDCXXIT. 520. 1. 5) Jos. Koller: Prolog. Hist. Episcop. Quiqueeccl. 1808. 154—55. 11. 6) Lampe . . . 267. 1. ’) F. Uzoni Unitárius Egyháztört. I. köt. 184—85. 11. 8) Egyháztört. Emlékek. I. Oklev. s rokon tárgyunk. XIV. sz.
