Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)

XI. 1570-1571

AZ UNITÁRIUS HITELVEK DIADALA.

181

vagy más — ott a diadal bizonyos és gyors sikerű. Dávid F. unitárius reformátiójánál ez volt az eset. Az a mindig és kitartóan czélja felé tartás, a mi őt és tetteit különösen jellemezte, missiója iránti mély hite, lelke nemes lángolása, vérmérsékének minden körülmények közt megőrzött méltóságos nyugalma, tiszteletet parancsoló hatást gyakorolt minden irányban. így lett ő az unitárismus képviselője, sőt mintegy megtestesülése. Elvitázhatlanul főtényező, mozgató, sőt döntő tényező volt a fejedelem és udvarra, de az életadó szellem, a tudásnak és tanácsnak kútfeje, a csillag, mely a népet vezette, ő volt, s a révpart, hová a küzdők törekvése irányult, az unitárismus diadala.

Évkönyveinkben mindez igazolva van. Olvassuk csak az egykorú Borsos Sebestyén krónikáját. Náiv, de hű és igaz képét adja ő a korabeli vallási állapotoknak. .Támada — úgy mond — egy Dávid F. nevű tudományos ember, az olasz Blandrata és Franken. Ezek hárman egy akarattal felálliták a Sabellius és Arius eretnek értelmét, mely ellen a kalvinianus papok s prédikátorok eleget hánykolódának ugyan mind disputálással, mind pedig Írással, de semmiképen ellent nem állhatának 1). A pápásokat a nép már megutálta volt, ezek tekintete alá szállott vala, és igy hátrább állván, csak nézték, mi lesz a dologban. A

király----------vigyáza mind a Dávid F. újításaira, mind Kálvinus

tudományára, mert neki a maga vallását mindenik fél igen ajánlja vala; de az a három tudós embernek értelmén állapodék meg, azoknak kedvezni kezde, a többiekét pedig megvetni, és igy aztán rá való tekintetből annak az értelemnek is követői kezdőnek lenni. Mellé állának sokan a nagyságos urakban u. m. a Kendiek. Hallevek, Eőssi András és sokan többen is ; a városok közt Kolozsvár, Thorda, Déézs, Vásárhely fele s pedig a nagyja, és a Székelységen is egész darab földek a fő emberekkel együtt. Csak Csik-Gyergyó, Udvarhely- és Marosszékben a havasok alatt nehány falu, Kolozsmonostor és azon tájon nehány hely maradt meg a régi avas pápistaság mellett .... A király nem cselekedte azt, hogy a hol a község nem akarta az ő vallását tartani, elmozdítsa a papot, hanem csak a kik a nagy tébolygásban megszédültek. Hallottál volna akkor egész Erdélyben mindenfelé, falun és városon, a köznépnél is nagy disputatiot, étel ital közben, estve reggel, éjjel és nappal, közbeszédben és prédikáló székről, sőt káromlásokat és mód nélkül való kárpálódásokat a két religion levők között 1). A tudatlan nép nem is tudta, mit véljen, mert mind a két vallás u. m. Calviniana és Ariana igen kellette magát. De mivel, a király az utóbbit fogadta magának, majdnem mind az ország arra hajolt volt, ama mondás szerént:

A nép ingadozó, mindig fejedelme után megy,

A koronás főhöz szabja magát a világ :1).

') Gr. Miitó I. Erdélyi Tört. Adat. I. köt. MDCCCLV 27. 1.

3) Ugyanott 28. 1,

s) Mobile mutatur semper cum Principe vulgus.

Regis ad exemplum totus componitur orbis.

A krónikás latin idézete. Ugyanott 28. 1.