Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XI. 1570-1571
178 AZ ANABAPTISTA KÖNYV. adja elő, bizonyítva, hogy Krisztus intézménye szerint csak az megkeresztelhető, a ki a keresztség czélját megérteni s az azzal egybekötött kötelességeket teljesitni képes. Bizonyos, hogy Dávid F. annak magyarra fordításában és kiadásában részes. E kérdés a reformatio csaknem kezdete óta vita tárgya volt, a legnagyobb elmék foglalkoztak vele; Dávid F. is már 1566-n irt és Íratott róla, fordittatott és latin forditásban vett át rokon értelmű reformátoroktól kisebb értekezéseket, a keresztséget a zsinatokon egyik vita-kérdéssé tette, szóval : érlelte. Az ő felügyelete alatt álló egyházban kereszteltek nagyokat, sürgették csak azok megkeresztelését; de általános szokás szerint mégis a kisdedek kereszteltelek ineg .... Ilyen függő kérdés volt Dávid F. korában a reformátorok közt a Regnrnn Millenarium vagy Krisztus ezer évi uralkodása *), a mire okot az apostoli hitformának azon helye adott, hol a Jézus mennybe meneteléről s egykor elevenek és holtak felett itélettartásra eljöveteléről van szó. Evvel a reformátoroknak számolni, róla valamit tanitni kellett. Dávid F. vitái rendjén is volt erről szó, elé jött müveiben, az imént említett művet sokan épen neki tulajdonítják. Előttem ismeretlen, a magyar egyházi irodalomban erről semmit nem találtam; de azt a korszak történelméből s irodalmából tudom, hogy ez az egyházak közötti formaszerű hitvita tárgyát nem tette, annál kevésbbé lett hittanná. A „chiliasmus“ és „ancdiaptistaság“ komoly tudós által, komoly tudósok előtt nevetség felköltése nélkül ellene vádul fel nem hozható. A másik könyvnek főleg előszava fontos; nyilván mutatja ez Dávid F-nek a fejedelem előtt nagy kedvességben létét, annak benne helyezett kiváló bizalmát. „Ezt a könyvet atyámfia — igy kezdődik az előszó — deák nyelven Írták Urunknak, a mi felséges kegyelmes királyunknak ; elolvasván, mikor látta az iszonyú dolgokat, melyeket a megtestesült ördög, a pápa Áutikrisztus Hispániában és Olaszországban cselekedik az ő pilésses csimaszi és hóhéri által: tetszett, hogy azt magyarra fordítsák s kinyomassák, költséget is adott rá. Oka az, mert urunk az ő alattvalóinak, híveinek és az egész magyar nemzetnek e könyvvel meg akarja mutatni, kit tiszteltek a közel múlt időkben oly alázatosan. Két fő bűne van — mondja az előszó írója — az Ántikrisztusnak: hazugság és gyilkosság; hazudik, mert a mit tanít álnokság, s megöli azt, aki nem hiszi. Ezek ellen szerezte a bölcs Isten e két tisztet, először az egyházi szolgákat: püspököket, lelkipásztorokat, prédikátorokat, papokat, iskolamestereket, hogy Isten igéjével vívnának amaz ördög hazugsága és csalárd tudománya ellen, hogy a szegény gyülekezet kétségbe ne essék és az ő szent Fia igaz ismeretétől meg ne fosztassék, a miben áll a prédikátorság tiszte; másodszor a végre szerezte a fejedelemség tisztét is, hogy a keresztény fejedelmek szorgalmatosán vigyáznának az ördög testi és lelki gyilkosságai ellen. Mert nem csak az a fejedelmek tiszte, hogy aranyba, bársonyba felöltözvén, szép lovakra felüljenek s tétova mulassanak, avagy hogy ') Egyháztörténelmi Emlékek. II. Dávid F. irodalmi eml. XXXII Sz.
