Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XI. 1570-1571
A „HÁLÓ" CZÍMÜ KÖNYV. 177 emberi lelemény. V. Vallják, hogy azt a názáreti J. Krisztust, aki test szerint Dávid, hatalomra és szentiélektől fogantatására nézve Isten Fiának jelentetett ki s az Atya által Istenünkké és Urunkká tétetett, segítségül kell hívnunk és imádnunk, nem úgy, mint az Atya Istent, de mint Fiút, közbenjárónkat, a kiben Szentlelke által miden teljessége szerint lakozik. Függelék. Kijelentik, hogy a kik Isten ezen Fiát, Jézust legfelségesebbnek és önmagától való Istennek ávró&eov mondják, s mint az Atyát, úgy hívják segítségül és úgy imádják, Isten elsőségét és méltóságát tiporják s Krisztus akaratja ellen cselekesznek. A Szentiélekről. „Hiszik, hogy a Szentlélek az Atya Isten ereje, hatalma és ajándéka ; azért adatik a Fiú által, hogy megvilágositson és megtanítson azokra, mik Istenéi s Krisztuséi és hogy őrizőjük legyen. Függelék. Megbizonyitják, hogy az Antikrisztus tanítása szerint nem volt valamely külön lény \_lndividuuni\ vagy harmadik személy a Háromságban, vagy megkülönböztethető valóság, és soha sem hivatott segítségül s nem imádtatott. . . Allitják, hogy a csecsemőket nem kell megkeresztelni, mert az nem számukra van rendelve, s mert Krisztus intézményének igaz értelme ellen van.“ ') A Melius és követői által kiadott hittani könyvek s hitvallások hatása ellensúlyozására, Sommer János könyvet irt* 2), Dávid F. a két főbb napi kérdésről kiadta : Könyvecske az igaz keresztényi keresztségről3) és Háló 4) czímü műveket; az elsőt Vilini Sándor varsói lengyel orvos küldötte meg neki leforditás és kiadás végett, előszót is Írva hozzá, mely a könyvvel együtt magyarra forditatott. A mű neki van ajánlva, mint a dicséretes erdélyi fejedelem udvarában az Isten Fia evangéliuma hirdetőjének. „Örömmel hallotta — úgymond — hogy Erdélyben és Magyarországon az Ur Istennek, az ő Szent Fiának és a Szentléleknek tiszta ismerete nyilván prédikáltatik . . . Ezért fordította ő e müvet németre és küldi hozzá, mert az jó hasznot fog tenni azoknak, kik magyarul és németül tudnak. Bocsánatot kér merészségéért; az bírta rá, mert tudja, hogy ő buzgón kívánja, hogy minden emberek az igazság ismeretére jussanak és igazán megismerhessék az egy bizony igaz Istent, a mi Urunk J. Krisztusnak Szent Atyját s megtestesült Fiát, mely tiszta ismeretben áll az örök élet. Kéri, hogy ha deákul vagy magyarul kiadják, küldjenek nekik is, ők árát köszönettel megfizetik.“ . . . E könyv a kisdedek megkeresztelése ellen szóló érveket ') Div., Dz. levél. 2) Theses VIII. de Deo Papano trino, unó in essentia, trino in personis etc. 1571. Bock . . . Tom. I. 892. 1. 3) Egyháztörténelmi Emlékek. II. Dávid F. Írod. eml. XXXI. sz. 4) háló, melylyel a megtestesült ördög, pápa Ántikrisztus az együgyű jámbor keresztényeket, az evangéliumnak követőit hallhatatlan álnokságokkal és mesterségekkel megkerüli, kikeresi, megfogja és minden marhájokat elvevén, kimondhatlan kegyetlen kínokkal megkinozza és rettenetes halállal megöli, az ő pilésses hohéri és az ő bolond szolgái, a megvakitott fejedelmek által . . . 1570. Megvan a magyar nemzeti Múzeumban, 12
