Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XI. 1570-1571
Á VÁSÁRHELYI ÁTALÁNOS VITAPONTOK. 175 világosan Istennek? mert ka az, nevének meg kell lenni. Mutassa meg, hol van Írva, hogy az Atyával és Fiúval egy és azokkal egyformán kell imádni ? A Három-Egy nem vehető komolyan. A szentiráslioz adni vagy attól elvenni nem szabad; János pedig csak ezt mondja: e három egy, nem ezt: e három Egy-Isten“ ‘). X. A keresztségről egy negativ nyilatkozat van a feleletben, a mi mutatja, hogy még akkor arról úgy megállapodva nem voltak, hogy liitczikké alkossák. ,A kik a kisdedek megkeresztelését tanítják — igy hangzik az — Krisztus intézményét mellőzik s az Antikrisztus leleményét követik; nem különböztetik meg az ó szövetséget az újtól, nem tudják, mi a körülmetélkedés és kiket illetett, nem ismerik kellően az üdv alapját s a szentségek tana tisztaságát nem tartják szem előtt . . .“ * 2 3). Mindkét fél eddigi álláspontját ismert érvekkel védte. A formák mutatnak eltéréseket, a lényeg nem . . . A fejedelem nem hajolt Melius kérésére, Dávid F.-nek engedte meg, hogy hitvitát tartson a vásárhelyi zsinaton, [Erdélyben, a szóhelyek között], a mit ő sept. 5-kére hivott össze. Hogy Melius és a magyarországi papság is meg volt híva, mutatja az, hogy az elébb ismertetett könyv végén e zsinat vitatételei is ki voltak nyomtatva s azzal együtt kétségtelenül szét is küldve. E hitvitáról tudtomra sem az évkönyvekben, sem az egyházi iratokban részletesb följegyzés nincs; indokoltnak vélem azért legalább a vitatételek ismertetését, mint a melyek a fenforgó kérdésekben Dávid F. álláspontját, az eszmék gyors érlelődését mutatják s mintegy útját egyengették a következő évi vásárhelyi nagy fontosságú országgyűlésnek. E vitatételek =) következők. I. Atalánosok . . . Melius Péter élő szóval, Írással Dávid F. és követői által — ugymondanak — már sokszor meg volt pirítva, hírhedt könyveiben rágalomnál és sületlen syllogismusnál egyéb nincs, a mi metszőkést ne érdemeljen. Ez e vitában igazolva lesz. II. A háromság, személy, valóság, OuohOíó, Jehova tulajdonságai, a test felvétele [incarnatio\, személyi egyesülés [unió hypostatica], a két természet egyesülése [communicatio idiomatu)n\ mind szentiráson kívüli szók; az Antikrisztus hármas Istenéről és kettős Krisztusáról való egész tudománya, mint kárhozatos bölcselet, Isten egyházából kizárandó. A mit a rhetorok és theosophisták a szentiráson kívül az Istenről, Fiúról, Szentlélekről szóval vagy beszédben közöltek, mind kárhoztatást érdemel. III. A külső és belső cselekedetekről való szabályok [opera ab extra, ab intra] és ama tétel : valahányszor Isten neve a szentirásban határozatlan alakban jő elé, mindig három személy értendő — az emberek szőrnytalálmánya. ') C ív, Cb 1. levél. 2) C ív, Ci levél. 3) theses m DispuTATioNE PROXima Wasarlielij exeutiendae. 5. septembris Anno, 1570.
