Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XI. 1570-1571
AZ UTOLSÓ HITVITÁK. 167 koczkáztatott gondolatát forgatta elméjében P Legyőzhetlen dölyfe, fenekedé szavai s a fejedelemnek az ö láb alól eltevésére többször felhívása utóbbira enged következtete'st . . . Csak az erkölcsi hit nem vakbnzgó soha — írja egy reformált hitvallású tudós, mert az ügye igazságáról bizonyos. Minden oly meggyőződés, mely nélkülözi a bizonyosságot, melyen erősen s biztosan állhatna, mihelyt egy más meggyőződés áll vele szemben, fölhevül, boszus és igazságtalan : bánt szóval, tör-ront, s czélja érdekében kész erőszakhoz is nyúlni. Álláspontjának hamissága, a dolog valótlansága, mit ő védelmezni kénytelen, vád maga, szemrehányás igazságérzete ellen, melyet magának igényel. Ez kétszeresen ingerlő hatású oly dolgokban, melyekben nincs absolut bizonyosság. Ä ki mégis tekintélyét veti latba, ítél, s tűzzel vassal szava elhívásét kívánja, az nem igaz ember, vagy ha az, hibázhatlanságot nem követel. Csak a tökéletes bizonyosság adja meg az embernek az igazi bátorság soha nem ingadozó érzetét, az igazság iránti erkölcsi hódolat a léleknek tárgyilagos itéletbeli nyugodtságát és az önmérsékletet. Ez a hit és cselekedetek erkölcsösségében gyökerezik . . . Melius jellemében ez hiányzott; zsinati körlevelei, vitatételei, a zsinaton elfogadtatott hitczikfcek, könyve elején a fejedelemhez intézett ajánló s később augustus 10. irt magán levele telve durván bántalmazó kifejezésekkel, hol őket eretnekeknek, Antikrisztusoknak, farizeusoknak, Pilátusoknak és Herodeseknek nevezte'), a világi hatalmat üldözésökre, elfogatásukra, megöletésökre, a papságot, az ellenkezően érzőknek ellenállásra s elnémitására felhívta; a fejedelmet egyik művében: „alkalmas festékkel ugyancsak lefestette, mint hitében ingadozót ‘ * 2 3) azért, mert Dávid F. nézetei felé hajlott; a másikban 8) megköszönte az elfolyt zsinati hitvitákban hozzájuk tanúsított kiiályi nagylelkűségét s azokon személyes jelenlétéért hízelgő szókba® magasztalva, kegyelmét és kegyét kereste, Bezának az ő érdemeit méltányló leveleit mellékelve, kérte, hogy új vitatartásra adjon engedélyt s Dávid F-et kényszerítse, hogy azon velők vitatkozás végett jelenjék meg, ők biztosítják a fejedelmet, hogy ellenfelüket egy óra alatt, sőt Isten igéjéből vett csupán két érvvel legyőzik, mert azok nyelveket nem tudnak, a forrásokat nem ismerik s czéljokhoz képest ferdítik el.4) Melius önbizalmát a figyelmes olvasó előtt öndicsekvéssé minősítik az eddigi viták folyama és eredményei, valamint kritikája élét veizti Dávid F. ellenében azon ismeretes ténynél fogva, hogy Erasmu? előtt a görög bibliáknál jobbak voltak a latin fordítások, azért, mert a görögök közt prédikált, de görögül jól nem tudó tanítványok, nányos nyelvismeretükhöz képest hibásan adták vissza sok') Lcmpe . . . 264. 1. Bciogh F. A magyar protest, egyháztört. részi. 1872. 94. 1. 2) Bői Péter. Magyar Athenas . . . 178. 1. 3) Conessio vera ex verbo Dei scripta et in Synodo Csengerina unó consensu exhbita sat. Balogh F. idézett műve 94. 1. 4) Lamp . . . 267—68. 11.
