Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)

XI. 1570-1571

166

A DÁVID FERENCZ SZERINTI PNITÁRIÜSSÁG.

íme a Dávid F. szerénti keresztény unitáriusság. Hódolattal borul le Isten előtt az öt híven követő kis egyház, — édes Atyának, szeretet Istenének nevezve azt. Nem a kevélység — az alázatosság és szeretet lelke az, mely tagjait betölti, mert igy tanította őket a megváltó és üdvözítő Jézus Krisztus. Az ő tiszta és egyszerű hitnézetei, a keresztény jámborság, vallásos türelem és másokkal jóltevés, az egyházhoz hű ragaszkodás s buzgó szolgálatának nemzedékről-nemzedékre átöröklődő erénye úgy elterjedett az általa alapított eklézsiákban, a szegények és árvák iránti részvét oly mély gyökeret vert, s a jó és igaz érzése annyira természetévé vált kicsinynek és nagynak, mintha Krisztus velők élne ma is, ők a Krisztusban élnének, lábai nyomdokán szent példájától vonzatva járnának, s mintha Isten Szentlelke hatná át folyvást szivüket, vezérelve gondolataikat és cselekedeteiket, elanyira, hogy az egyes és egyház legyen ez elveknek s nagy alapitójuk apostali lelkületűnek hív visszatükrözése.

A könyv II. része éles polémia a pápai hatalom, a Szentháromság hitét vallók hierarchiai és zárdarendszere, a papság és isteni tisztelet fényűző pazarlása, a pogány népektől átvett cultusformák, halottak imádása s átalában az üdv kérdéseinek kül czeremoniákra fektetése ellen. Reminiscentiák s néhol szó szerinti idézetek Serveto Restitutio Christianismi czímü művéből, sok helyen erős szenvedéllyel, mindenütt tanuságosan irva; a mint ez a 6—7 könyvnek Sandius Antitrinitartusokról irt müve ') s az általam közlött ezt illető könyvtartalom2) megfelelő helyei összehasonlításából kitűnik, de a mikre kiterjedést a czélomra sietés tiltja.

XI.

(1570—1571.) Az utolsó hitviták a Tiszán innen és 11. János (Zsigmondi birodalmában. Melius és Dávid P. végső erőfeszítése a sajtó terén. Kiilsegély az utóbbi érdekében. Az unitárius hitelvek diadala. A vásárhelyi hitviták s az unitárius hitvallás alkotmányos

elismertetése.

Áthathatlan homály takarja el látásunk elől Melius indokait : a fejedelem határozott tilalma ellenére miért hívta meg Dávid F-et és követőit újabban az 1570-ki csenger-miskolczi egyházi vitára. Büszkeségét sértette-e, hogy mindig ő megy az általa hirdetett zsinatokra ? Saját hívei között erkölcsi nyomást akart-e rá gyakorolni ? mert megfélemlítésre oly tekintélylyel szemben, minő akkor Dávid F. volt, gondolni sem lehetett. Vagy gyűlölt ellenfele ártalmatlanná tételének

') Bibliotheca Antitrinitarior. 14—14. 11.

!) Egyháztörténelmi Emlékek. II. Dávid F. Írod. eml. XXV. sz.