Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
X. 1569
148 Á NAGYVÁRADI HITVITA DÖNTŐ HATÁSA. ő neki mérték felett adott. Az Isten Szentlelkének kibocsátása és kiöntése, az ő erejének velünk közlése s örökké velünk maradása, Jézus Krisztusnak, az ő Piának s a mi üdvözítőnknek általa.“ ') A nagyváradi hitvita eldöntötte Erdélyben mind a Szentháromság fölött évek óta folyt küzdelem, mind Dávid P. unitárius hitvallása sorsát. Kemény és tanuságos harcz, a minő az egyháztörténetben kevés volt. A magyar szabad gondolkozásu papság két nagy tábora állott itt szemben egymással s az egyik részen maga a koronás fejedelem udvara népével és prédikátorával. Hat napon át folyt az, változó taktikával, fegyverekkel és sikerrel. Melius elébb úgy akarta a zsinatot összeállittatni hogy az egyszersmind egyházi bíróság is legyen, az ő hitét vallók legyenek Dávid F. peres ellenfele és bírái. Radios Gáspár másod és ötödnapi említett sürgetéseinek ez volt czélja. A király főleg Békés felszólalására nem engedte meg. „Micsoda arbitert adhatunk — igy szólt ő — az eddigi disputatiokban is voltak, még sem használtunk vele, mert azok egymás között sem fértek össze.“ „Egri Lukácscsal is úgy disputáiénak Melius arbiter bírái — Írja a vita folyamának leírásában Dávid P. — mig Szádvárra bedisputálák.“ 2) Azután Melius a pápákat utánozva, a megfélemlítés eszközét akarta mind a fejedelem, mind Dávid P. ellen használni. A harmadnapi vita elején izgató beszédet tartott a gyülekezethez, melyben a fejedelmet serkentette, hogy ne hagyja Isten tisztességét meggyaláztatni, oltalmazza igazságát és őket, a kik Krisztus istenségét védik. Ha ezt teszi — úgymond — hire, neve örökké megmarad és öregbül, ha nem, örökké való gyalázat és szidalom következik rá; mert a jámbor és keresztény fejedelmeknek, kik isten tisztességét oltalmazták, hirök, nevök megmaradott, az istentelenek neve pedig megszégyenült. Ezután Dávid Ferenczhez fordult s csaknem menydörgőleg igy szólott hozzá: „Te pedig, ki az egész kereszténységet megháboritottad, gondold meg, hogy a botránykozásnak kövéről szólunk, mely megront tégedet, ha eszedbe nem veszed magadat. Lelki pásztor vagy, gondold meg, hogy egykor számot kell adnod. Ha eddig tudatlanságból művelted, térj meg immár; ha vakmerőségből és tisztességkivánásból, az Ur Isten rontson és szégyenitsen meg.“ A fejedelem nem engedte Dávid F.-et szólni, maga viszonozta Melius jogtalan és igazságtalan kitörését. „Én is azon könyörgök az Ur Istennek — úgymond — valaki érti az igazságot s külső haszonért és tisztességért eltitkolja, a hatalmas Ur Isten rontsa és szégyenitse meg.“ 3) Dávid F. csak később nyilatkozott, erős meggyőződés hangján, méltósággal s keresztény önmegadással. „Hálát ad — úgymond — mennyei szent Atyjának a Jézus Krisztus által, hogy szent Fiának ismeretére hozta s könyörög hozzá, hogy Szentlelke által őt ebben megerősítse, adjon észt és elmét, hogy azt a megfeszített Krisztust szi') Ecjyliáztört. Emi. II. Dávid F. irod. emlékei XXVII. sz. b ív, bs— bí, c ív, c—C3 levél. 2) Vonatkozás szádvári fogságára. T ív, T4 levél. 3) Ugyanott K ív, K4 levél.
