Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
X. 1569
A NAGYVÁRADI HITVITA DÖNTŐ HATÁSA. 149 vében megoltalmazhassa s mindenkor bátorsággal vallhassa. Lelkiismeretére hivatkozik, hogy ő a vetélkedést nem halasztja, bővebben csak azért szól, hogy a hallgatók megértsék, minden föltételeknek enged s minden szidalmat örömest elszenved, mert tudja, hogy igaz, a mit tanit, noha némelyek mást ítélnek. De Isten most is megmutatta s az idő ennek utána is megjelenti.“ *) . . . A vita eredményét Melius és hívei önügyökre most is kedvezően magyarázták; de hogy Dávid F. is meg volt elégedve sikereivel, kitűnik müve előszavából. „Hogymindenik fél cselekedeti igazsága és hamissága nyilván legyen — úgymond — ime a disputatio a mint volt, igaz rendben kinyomattuk. A tisztesség és dicsőség legyen Istené. Ámbátor piruljon meg a mi orczánk. Elég minekünk, hogy akármint fedezzék is, a tűz ég és nagysokakban az igazságnak szikrái gerjedeznek. Szidalomban és a világ ítéleti szerénti gyalázatban győzedelmes az igazság. Örömest engedjük a világ tisztességét és annak ítélete szerént való győzedelmet az ellenkező félnek, csakhogy mi láthassuk, miképen [hála Istennek !] látjuk is, hogy az ő igazsága naponként előmegyen. “s) Hogy Dávid F. a nagyváradi hitvita eredményét magára és a vele egynézetüekre nézve ily szerényen és tartózkodólag fogta fel, óvatosságát tanúsítja, és azt, hogy a helyzet nehézségeit jól ismerte. A tények ez élethü képe mutatja, hogy a fejedelem, Békés és az udvar, sőt a gyülekezet többsége az unitárius hitfelfogásnak teljesen meg volt nyerve, hogy Melius nézetével kisebbségben maradott, s ez időn túl János Zsigmond fejedelem unitáriussságát kétségbe vonni a tényekkel és történeti igazsággal ellenkezik. Erdély közvéleményében a Dávid F. által hirdetett unitárius hitvallásnak teljes diadala e gyűlésen bevégzett ténynyé vált, elvi nyilvános vitatkozásra többé ez országrésznek szüksége nem volt, s a mi mégis történt, az eddigieknek csak bádjadt utóhangjául tekinthető. Az ellenfél a nagyváradi hitvitát külön nem adta ki. Közzé vannak azonban téve Lampe müvében I) a Dávid F. által zsinat elé terjesztett I—IX. vitatétel első hat pontjára Melius és zsinaton jelen volt követői által szerkesztett Érveli3), a mik a liárom-egy istense'gi theologiai álláspont védelmére felhozható bibliai helyeket és okoskodásokat terjedelmesen magukba foglalják; II) az orthodox vallást Dávid F. és Blandrata és az erdélyi unitáriusok ellenében védő és követő magyarországi papság Egyértelemmel hozott Határozata vagy katholikus hitmegállapodása 4) I—VI. pontban, melyet aláirt Melius Péter s a váradi vitán jelen volt vagy képviselt 59 pap; III) a Tiszán inneni és túli orthodox egyház papságának Hitvallása, a kik a váradi zsinaton az ') G ív, Gl levél. 3) A ív, A3 levél. s) Argumenta adversus Propositiones Francisci Davidis . . . Varadini die 20 octobris 1569. propositas. Lampe . . . 230—246. 11. 4) Sententia Gatliolica seu Consensus Ministror. in Hungária orthodoxam sententiam profitentium et defendentium contra Franciscum Davidis ... in Synodo Varadiensi die 10. octobr. 1569. receptus et confirmatus. Lampe . . . 246—249. 11.
