Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
X. 1569
A NAGYVÁRADI HITVITA DÖNTŐ HATÁSA. 147 azok a vita rendén előfordultak, a maga hittételei igazságának kitüntetése mellett. A főéi vek ezek: I. Az Egy Istenről, a mi Urunk Krisztus Jézusnak Atyjáról. Hisszük — úgymond Dávid F., hogy egy az Isten, menny és föld teremtője, mit az egész szentirás bizonyít. Ez sem hármas, sem négyes, hanem csak egy, kinek magával mindenben egyenlő társa nincs, soha sem volt, sem leszen. Nem olyan az, a kinek Fia nem volna, de a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja. Ez választja meg a keresztények vallását a pogányokétól. Ez az egy Atya Isten egyedül önmagától való Isten, senkitől semmit nem vett, mindeneknek felette van, mindenek tőle vannak, ő a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, Atyja és feje, világosság Atyja, minden jók kútfeje. Ez az igaz prófétai és apostali vallás. II. A mi Urunk Jézus Krisztusról, az Atya Istennek egyetlenegy Fiáról. A mi Urunk Jézus Krisztus ennek az Atya Istennek áldott szent Fia, ki öröktől fogva rendeltetett az egy Atya Istentől üdvességünkre, hogy mint ártatlan bárány, az ö vérével megváltana s tisztítana saját népül. Isten ezen Fia az ó testamentumban különbféle ábrázolatokban jelentetett ki: áldozatokban, mannában vagy mennyei kenyérben, a vizekben, kősziklákban, Jákob lajtorjájában sat. Szentiélektől fogantatott, született az utolsó időben asszonyi állat magvából, Szűz Máriától, az Ígéretek szerint; test szerént ember, a Szentlélek és Istennek benne lakozása által bebizonyitatott Isten Fiának és Istennek, kiben az Atya Isten üdvösségünket megtökéllette, halhatatlanságot és boldogságot adván. Istennek ezen Fiát parancsolatja szerént tiszteljük és imádjuk s mind testi, mind lelki jókat tőle várunk, mint a kinek az Atya mindeneket sajátul adott. A benne való hitben üdvözülünk és örök életet veszünk, mert nem adatott más név ég alatt, emberek között, melyben üdvözülhetnénk. Senki más fundamentumot nem vethet, mint a Jézus Krisztus. 0 mindenét, istenségét is az Atyától vette. Azért jött a világra, hogy nem a maga, de mennyei Atyjának akaratát cselekedje, ki őt magához egyenlővé tette, jobbjára ültette. Azért jelent meg, hogy a hozzáférhettem világosságban lakozó Istent meglátnék s velünk való Istennek megismerhetnék, ki az Atya Isten dicsőségének fénye, természetének vagy valóságának kimetszett bélyege, hogy miképen a kristályból csinált edényt a napnak fénye teljességgel beborítja, befoglalja és megtölti: azonképen az Atya teljes istenségének hajléka és temploma az ember Jézus Krisztus. Ez az egy Atya Istennek és az ő szent Fiának a Jézus Krisztnsnak igaz ismerete és róla való vallástétel, a mi örök életünk és üdvességünk fundamentoma s nem török hit vagy vallás. III. A Szentlélekröl. A Szentlélek az egy Atya Istennek mindenható ereje, mely megjelentetett elébb az első teremtésben, azután a második teremtésben, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. A Szentlélek ajándék, tanító mester, oktató kenet, tűz, élővíz, vigasztaló, mely tanit, oktat, vidámit és minden szent cselekedetekre fölgerjeszt és indít s alkalmatossá tesz. Mondatik fiúvá fogadásnak, igazság és bizonyosság lelkének, mely bizonyságot tesz arról, hogy Isten fiai vagyunk, a mennyei jók örökösi s az Istent Atyánknak kiáitatja mi velünk. Az Atyának és Fiúnak lelke, melyet 10*
