Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)

X. 1569

A NAGYVÁRADI HITVITA DÖNTŐ HATÁSA. 147 azok a vita rendén előfordultak, a maga hittételei igazságának kitün­tetése mellett. A főéi vek ezek: I. Az Egy Istenről, a mi Urunk Krisztus Jézusnak Atyjáról. Hisszük — úgymond Dávid F., hogy egy az Isten, menny és föld teremtője, mit az egész szentirás bizonyít. Ez sem hármas, sem négyes, hanem csak egy, kinek magával minden­ben egyenlő társa nincs, soha sem volt, sem leszen. Nem olyan az, a kinek Fia nem volna, de a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja. Ez vá­lasztja meg a keresztények vallását a pogányokétól. Ez az egy Atya Isten egyedül önmagától való Isten, senkitől semmit nem vett, minde­neknek felette van, mindenek tőle vannak, ő a mi Urunk Jézus Krisz­tusnak Istene, Atyja és feje, világosság Atyja, minden jók kútfeje. Ez az igaz prófétai és apostali vallás. II. A mi Urunk Jézus Krisztusról, az Atya Istennek egyetlenegy Fiáról. A mi Urunk Jézus Krisztus ennek az Atya Istennek áldott szent Fia, ki öröktől fogva rendeltetett az egy Atya Istentől üdvességünkre, hogy mint ártatlan bárány, az ö vérével megváltana s tisztítana saját népül. Isten ezen Fia az ó testa­mentumban különbféle ábrázolatokban jelentetett ki: áldozatokban, mannában vagy mennyei kenyérben, a vizekben, kősziklákban, Jákob lajtorjájában sat. Szentiélektől fogantatott, született az utolsó időben asszonyi állat magvából, Szűz Máriától, az Ígéretek szerint; test szerént ember, a Szentlélek és Istennek benne lakozása által bebizonyitatott Isten Fiának és Istennek, kiben az Atya Isten üdvösségünket megtökél­­lette, halhatatlanságot és boldogságot adván. Istennek ezen Fiát parancsolatja szerént tiszteljük és imádjuk s mind testi, mind lelki jókat tőle várunk, mint a kinek az Atya mindeneket sajátul adott. A benne való hitben üdvözülünk és örök életet veszünk, mert nem adatott más név ég alatt, emberek között, melyben üdvözülhetnénk. Senki más fundamentumot nem vethet, mint a Jézus Krisztus. 0 mindenét, isten­ségét is az Atyától vette. Azért jött a világra, hogy nem a maga, de mennyei Atyjának akaratát cselekedje, ki őt magához egyenlővé tette, jobbjára ültette. Azért jelent meg, hogy a hozzáférhettem világosság­ban lakozó Istent meglátnék s velünk való Istennek megismerhetnék, ki az Atya Isten dicsőségének fénye, természetének vagy valóságának kimetszett bélyege, hogy miképen a kristályból csinált edényt a nap­nak fénye teljességgel beborítja, befoglalja és megtölti: azonképen az Atya teljes istenségének hajléka és temploma az ember Jézus Krisztus. Ez az egy Atya Istennek és az ő szent Fiának a Jézus Krisztnsnak igaz ismerete és róla való vallástétel, a mi örök életünk és üdvessé­günk fundamentoma s nem török hit vagy vallás. III. A Szentlélekröl. A Szentlélek az egy Atya Istennek mindenható ereje, mely megjelen­tetett elébb az első teremtésben, azután a második teremtésben, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. A Szentlélek ajándék, tanító mester, oktató kenet, tűz, élővíz, vigasztaló, mely tanit, oktat, vidámit és min­den szent cselekedetekre fölgerjeszt és indít s alkalmatossá tesz. Mon­datik fiúvá fogadásnak, igazság és bizonyosság lelkének, mely bizony­ságot tesz arról, hogy Isten fiai vagyunk, a mennyei jók örökösi s az Istent Atyánknak kiáitatja mi velünk. Az Atyának és Fiúnak lelke, melyet 10*

Next

/
Thumbnails
Contents