Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
X. 1569
146 A NAGYVÁRADI UNITÁRIUS HITVALLÁS. mint én ma a papirosból elé olvastam, azont vallom mostan is. A szentirás kettőt támaszt élőnkbe az Isten felől; legelőször, hogy egy az Isten .. . Halld meg Izrael. . . Minekünk egy Istenünk van . . . Más az én Atyám, ki engemet elbocsátott. . . Egy as Ur Jézus Krisztus . . . Egy a Szentlélek . . . Hárman vannak mennyben, a kik bizonyságot tesznek; nem mond három Istent. Hármat is mond, egyet is mond, hogy az egységben a háromságot megmutassa. Az Isten ezt minden teremtett állatban megmutatta: a füvekben más a gyökér, más a szár, más a levele és füve; a violában különböző a füve a szárától és szinétől. Mikor az Istennek telj es-volta vétetik egy Istenért, természeti vagy teljesvoltáért vétetik, a háromról t. i. Atyáról, Fiúról, Szentlélekről; de mikor értetik a Kristusról, az ő emberségben lakd istenségéről vétetik . . . Erre a király azon rövid észrevételt tette: „Ha csak most bujt a fejedbe ez a Krisztus, eddig micsodást prédikálottál ?“ ') Melius e nyilatkozata után Dávid F. is elé akarta adni vallását; de Hellopeus B. indulatosan szólalt fel ellene: „Ihol propositioid — mond — disputálj, ha akarsz, vagy ketté szakasztom.“ Dávid készségét jelentette ki most is, ha pedig a vitatételeket elszakítják — úgymond — avval megmutatják, ki fiai; neki semmit nem ártnak, ő ezeret nyomat helyette. Lám igy cselekedtek a pápisták is Luther Írásival, neki nem árthatván, könyveit égették és szaggatták el. A király félbeszakító a heves szóváltást. „Miután — úgymond — Isten kegyelmességéből e szegelet földnek választott fejedelme, tiszte szerint alatta valóinak nemcsak testeknek oltalmazására akart gondot viselni, hanem telkekre is, hogy az igazságban megépülhessenek s az Antikrisztus tudományától megszabadulhassanak; továbbá, hogy eltörölje a gonosz hirt nevet, mit felőle idegen országokban hirdetnek, mintha török hitet vallana; de látja, hogy az ellenfél csak tétováz és az igazság kijelentésére nem igyekezik . . . Azt kívánják, hogy prédikátora Dávid F. közéjük menjen. Birodalmában szabadon, valahol akarják és valamikor akarják, disputálhatnak. Prédikátorát mindenkor előállítja. Szabadon, minden hántás nélkül minden eljöhet. Elég jövedelmek van, csak ne kíméljék a költséget. Sőt azt kívánná, hogy más országokból is főtudós emberek eljőnének, bátor ugyan maga Beza avagy Simlerus, hogy az Istennek tiszta igéjéből az igazság kinyilatkoztatnék. De mivel látja, hogy csak kerülik az igazságot, és a kérdésekre egyenesen felelni nem akarnak, most a disputationak véget vet, meri a ország egyéb gondjai kényszerítik, hogy Erdélybe bemenjen . . .“ * 2) A helyzetnek a zsinati hitvita gyors berekesztése általi ezen megváltozása lehetlenné tette, hogy Dávid Ferencz Hitvallását előadhassa s Melius utósó nyilatkozatára ellen nyilatkozatát megtehesse; azonban a zsinati vita leírása végén közzé tette. Nem a Confessiok ismeretes alakjában, egyszerű rövidséggel készült Hitvallás ez, de szembe vannak állítva és helytelenítve egyszersmind az ellenfél hittételei is, a mint ') Ugyanott b ív, bi—bä lóvéi. 2) Ugyanott b ív, bä—bä levél.
