Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)

X. 1569

144 A KIRÁLYNAK A VITÁBA VEGYÜLÉSE. ez — csak hagyja Dávid F. az ítéletet az ő atyjafiaira l). Előadott érveit Dávid F. megtámadván, Czeglédi Gy. felszólalt s állításait két­ségbe vonta, a mire a fejedelem közbe szólott. „Ha te azt hiszed — úgymond — bogy F. prédikátor magyarázatja nem igaz, magyarázd meg magad, hogy lássák meg mások annak hamisságát“ 2). Melius azon állítására pedig, hogy Dávid F. is két Istent tanít, a fejedelem igy szólott közbe: „Mutasd meg Péter uram, hogy Ferencz prédikátor két Istent vall, mert mi soha az ő szájából nem hallottuk, sőt inkább az Atya Istent magasztalja, és megmutatja. miképen mondassák a Krisztus Istennek“ 3). Egyik az Atya Isten — feleié Melius — másik a Krisztus, kit Istenné a? Atya tett. „A Krisztus Istensége nem más — jegyzé meg Dávid F. mint az Atyáé. Mint a nap és belőle kijövő fény nem két nap, a forrás és abból kiáradó viz nem két viz: úgy Krisztus isten­sége sem különböző az Atyáétól 4). A király nevében pedig személyese azon kérdést intézte Meliuslioz: „Második személy e az Isten a Krisz­tusban, vagy a Krisztus istensége az, melyet az Atya adott neki mér­ték nélkül?“ Más az atyaság, más az istenség — feleié Melius — amazt magának tartotta meg, a teljes istenséget neki adta; a fiuság is egye­dül a magáé, az istenség mindkettőé. Ez nem felelet — jegyzé meg Dávid F. A kérdés az: Krisztus istensége az örökkévaló Fiúé e, a ki egyenlő az Atyához ? vagy az Atya istenségének teljessége, mely azon Fiúban van, ki Szentiélektől fogantatott és szűztől született? j E vita az ötödik nap bevégzetlen maradt, s midőn a hatodik napon Melius feleletre felszólitatott, Hellopeus Bálint akart felelni azért, mert a község rábízta. A király közbe szólott. „Melius kötötte magát feleletre — úgymond — szükség, hogy ő feleljen; ha nem tud, üljön le és azután rendre mindenik feleljen annyit, a mennyit kíván“ 6). Felelt is, de feleletéből kitűnt a zavarban létei. A királyi személyes kérdétőle: „Ez e a nyilván való igazság? Kérdezd meg a községet, érti e, mit mondái ? Tedd el az írást a kezedből, és ha te magad el tudod azonkívül mondani, egy hordó borral tartozzam“ 7). Erre Czeglédi Gy. haragra lobbant s szemére hányta Dávid F-nek: „hogy nem áll vitatételei mellett, nem meri oltalmazni, nekik szolniok sem engedi, mikor meg kezd győzetni, kifogásokat tesz, éjjel nappal az olasz doctorral tractál, mint vihesse elé dolgát, s módot talált, hogy a disputatio véghez ne mehessen.“ Dávid F. kérte a közönséget, hogy e hamis vádak elleni igaz maga mentségét hallgassa meg. „0 — úgymond — az igazság vallá­sának megbizonyitásáért és erősítéséért jött ki atyjafiaival Erdélyből, minden kérdésre felelt, semmi keresztfogással nem élt; a disputatio kérdezősködéssel s felelettel jár, meg kell érteniük egymás beszédét s Ugyanott X ív, X2—Xs levél. „ Y ív, Y2—Ys levél. „ Z ív, Z2 levél. „ Z ív, Z3 levél. „ Z4 levél, a ív, a levél. Ugyanazon levél.

Next

/
Thumbnails
Contents