Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
X. 1569
136 A NAGYVÁRADI HITVITA ELŐZMÉNYEI. ellen. „Pál tanítja — úgymond — hogy az eretnekeket kerülni kell, de azt, hogy ellenfelüket legyőzzék, mint eddig is sokszor tették, s ügyökért szenvedjenek, szépnek és dicsőségesnek tartják; ezért, valamint azért is, hogy a felség parancsának engedelmeskedjenek, Istennek az ő gondviselésökre bízott egyházait védjék s Krisztus akidtől a farkasokat távol tartsák, — bár eredményt most sem várnak — a kitűzött zsinaton megjelenni készek; kikötik azonban, hogy Tiszántúli atyj okfiait is hívhassák meg, tűzessék ki alkalmas idő, hogy az elmenetelben akadályozva ne legyenek, választassák czélszerü és biztos hely, s a vita rendje és módja határoztassék meg a felek egyetértésével. Most — úgymond Melius — ezek közül semmire sem volt tekintet : elhatározta Dávid F., eljött véletlenül, joguknak erőszakot tett ellenébe, Tiszán-tuli atyjokfiaira nézve hozzá férhetlen helyet választott, szüretidőre, mikor mindenki el van foglalva, nem küldetett számukra menlevél s oly rövid időhatár tűzetett ki, hogy ők császári űröktől eljövetelre engedelmet sem nyerhettek; ezen akadályokat immár nem egyszer tapasztalták Dávid F.-től, a mi méltán költi fel gyalulj okát, hogy ő mindezeket mesterségesen azért gondolja ki, hogy ellenfelei idejében meg nem jelenhetvén, a jog és igazság ellenére szörnyű tévelygéseit annál könnyebben terjeszthesse. Kéri azért a fejedelemtől ezeknek megfontolását s orvoslását.“ *) Úgy látszik, a fejedelem ez ellenészrevételek daczára kívánta a zsinati hitvita megtartását. Melius egy másik előterjesztésében rá újból készségét jelentette ki, csak egy heti halasztást kívánt, a mit meg is nyert s föltételeit Írásba foglalta, a miknek megtartása nélkül a vitatkozást lehetlennek ítélte. Első volt: „hogy a vitatkozás a szentirás szavaiból legyen, hozzátétel s elvétel nélkül; ő és társai a szentirás régi magyarázóinak s az egyház orthodoxus tekintélyeinek meghallgatását — mint a kik az ellenfél által idézni szokott újabb időbeli irásmagyarázóknál szavabevehetőbek — követelik, az új szövetségi világos Írások elleni magyarázatokat el nem fogadják, az ellenfél hosszas beszédei, gúnyolódásai és az ő állításaik nevetségessé tétele ellen tiltakoznak, 3—4 felelgetőnek a vitatkozásba bele vonásét nem tűrik, a vitatkozás vezetésére s a tárgytól eltérők rendre útasitására két-két biró választását, a vita folyamának a felség által latinra fordítva az európai nevezetesebb egyetemekre megküldetését kérik, melyeknek ítéletei a kétes kérdések felett döntőleg határozzanak, végre ezeknek megtartása iránt magukat királyi levéllel kívánták biztositatni.“ z) A király az utolsón kívülieket elfogadta, valamint némi észrevétellel Dávid F. is ; utóbbi a következtetés által bizonyítást nem akarta megengedni, azt sem, hogy ő egyedül vitatkozzék; miért hívta volna akkor meg — úgymond — atyjafiait Erdélyből és Magyarországból? Végre a vita folyamának külső akadémiák elé terjesztését sem fogadta el, mert szerinte azok is az ő peres ellenfelei; nézete az, * 3 ') Lampe . . . 253—54. 11. 3) Lampe . . . 254—256. 11.
