Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
X. 1569
A HITVITA KEZDETE. 137 hogy ők vitatkozzanak, s az ítéletet hagyják a hallgatókra és az Istennek tüzére, mely megpróbálja az aranyat, ezüstöt és polyvát. x) Az általa országos zsinat elé terjesztett vitatételek ezek voltak: „I. A római pápa által vallott Háromság tulaj donképen négység, sőt ötse'g: egy állat, mely Isten, három külön személy, melyek mindenike Isten, és egy ember Krisztus. Dávid F. szerint az Isten csak egy, az az Atya, kitől és ki által minden, s a ki mindenek felett van, a ki hölcsesége igéjével s szája lehelletével mindent teremtett. Ezen kivtil más Isten nincs, sem három, sem négy, sem állatjában, sem személyében levő, mert a szentirás ilyen hármas Istenről sehol nem tanit. II. Egy az Isten Fia, a Jézus Krisztus, Isten és ember. III. A szentirásban az Isten állatából öröktől fogva született s valóságban, létezett Isten-Fiu sehol nem említetik, nem olyan, a ki a Háromság második személye lenne s mennyből szállva le, megtestesült volna. Ez elvetendő emberi találmány s babonás vélemény. IV. Más Isten Fia nincs, mint a ki Szentiélektől a szűz méhében fogantatott és született. V. Jézus Krisztus Isten és ember, de nem magától való, hanem a kinek az Atya adta istensége teljességét, ő fogantatta a Szentlélek által, megszentelte s világra küldötte. VI. Krisztusnak Istennel egyenlősége olyan, a milyent neki Isten adott, megmaradván ő mindenek felett való isteni hűségében. VII. Isten Fiának, Isten örök gondolatában létét nem tagadja, mert előtte az időben különbség nincs, neki minden jelenvaló-, de hogy öröktől fogva született volna, a szentirás sehol nem tanítja. Vili. Krisztus az Isten Fia, nem volt sem tisztán ember, sem tisztán Isten, mielőtt az angyal Máriának s a pásztoroknak megjelentette; ő testileg Dávid fia, lélek szerint Istené, fölkent közbenjáró, főpap, biró és Ur minden mások felett, reményünk, üdvünk. IX. A Szentlélek nem önmagától való Isten, nem harmadik személy a Háromságban, de az Atya és Fiú lelke, örökség pecsété, éltető erő, kiöntve ránk, hogy bennünk és cselekedeteinkben megláttassék.“ * 2) Ily előzmények után nyílt meg 1569. octob. 20. a nagyváradi országos nagy hitvita. „Jelen voltak — úgymond az erről készült leírás előszavában Dávid F. a fejedelem és udvara minden népe, minden sereginek hadnagyi és vitézei és sok máé jámborok“ — Erdélyből és a magyarországi részekből Dávid F. és követői, Magyarországról Me*) Egyháztörtén. Emlékek. II. Dávid F. irod. eml. XXVI. sz. A ív, A4 levél. 2) Lampe, a reformált egyházak története czímü latinul irt műve 223— 230. lapjain ily czím alatt közli e vitatételeket: Propositiones aliae IX. Francisco Daridis ex ungarico sermone in latinam conversae et in eadem Synodo Varadiensi exhibitae. Hogy ezek a váradi hitvita tételei voltak, való; de nem azok a 226—227. lapon levők, melyeknek czíme ez: Propositiones Francisci Davidis impiae et in sacro sanctum Trinitatem blaspliemae, De Unó verő Deo, Christi Patre ... De Filio ... De Spiritu Sancto. Ez Dávid Ferencz azon Hitvallása, melyet még 1567-n megjelent ily czímü müvében az A ív, Anj— mj levelen lehet szó szerint feltalálni: Iiefutatio Scripti Petri Melói, qua nomine Synodi Debrecinae sat. mdlxvii [Látható : Egyháztörtén. Emlékek. II. Dávid F. irod. emlékei XIV. sz. a. magyarul kivonatban e mű 85—86. lapjain.]
