Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)

X. 1569

AZ ÖNVÉDELEM FOLYTATÁSA.

133

a krakkói vártemplomban van s minden év Szentháromság-vasárnapján a nép elé imádás tárgyául szokott kitétetni, lengyel neve: radios '). Mint művészi tárgy, kezdetleges, durva mű, mint vallási jelvény borzadályt, nem ájtatosságot ébreszt a szívben. A III. kép ivalabra faragott s csillaggal díszített párkányzatu köven ülő-helyzetben fénysugárral körítve rajzolt három fiatalkorú emberi ábrázat, csupasz ajakkal, dús szakállal, fejőket háromszögű lapos csucsív-vonal, a testet bő redőzetü lepel födi, mindkét karon három-három kéz, mindkét láb három-három lábfőben végződik. E rettenetes bálványkép neve: LIGAEUS, Felső Magyarországon Beregszász mezővárosban volt meg, Munkács vára alatt. E bálványokat a könyv Írásakor tisztelőik hihetően Ágoston könyvéből vették — úgymond író — a ki a háromság tanának kifejtője és buzgó művelője volt, s a ki szerint a szentirásban egy hely, sőt szótag sincs, a mi az Isten háromságát ne mutassa. Bár hová forditson az olvasó, az egy, két és három Isten mindenütt elébe kell hogy tűnjék . . . Oh mélységes lelki sötétség! kiált fel Dávid F. Világosság Atyja! Szánd és szabadítsd meg e vakságbansinylődőket a te szerető szent Fiad által!“ 2)

Major theologiai álláspontja ezen nagy gyöngéi mellett, alig lenne felfogható a szerfölötti gyülölség és üldözési viszketeg oka, melylyel ő Dávid F. és Blandrata iránt viseltetett, s mely müvében léptennyomon feltűnik, ha nem lenne ismeretes amaz igazság: a Iától félünk, gyűlöljük. Személyüket már az ajánló-levélben gonosz indulatukig rója meg. „A keresztények — kérdi éles szemrehányás hangján — az ezeréven túl élt katholikus és orthodoxus egyháznak, a szentatyáknak, martyroknak és hitvallóknak hisznek-e inkább, vagy Dávid F.-nek és Blandratának, e Samoseta és Arius-féle pokoli szörnyeknek, az ördög azon förtelem-edényeinek [doacd\, a kiknek vakmerősége oly nagy, hogy a világ ez utolsó nyomorult és felháborodott századában azon tiszteletre méltó és szent egyház közönségének ellene mondani, tanait marczangolni és megugatni nem irtóznak ?“8). Sőt állását és régi hírnevét megcsorbiló ezen gyalázkodásnál sem állapodva meg, nem átallotta, nem pirult nem csak a fejedelmeket, de csaknem egész Európát felhívni, nekik, mint szokás az elitéit és kárhoztatott szakadároknak és eretnekeknek, vérök kiontására, és azt sürgősen kívánta, azért, hogy a rósz tovább ne harapozzék. Majort epéskedő gyülölsége annyira vitte, hogy rágalmazásában rég meghaltak porait sem kímélte l). „Nem irigylik — úgy mondanak ők — a nagy doctor és theologus ezen főbenjáró Ítélete által szerzett dicsőségét, hogy a római pápaként dühöng ellenök, s bámulatos felfuvalkodottsággal hadat izent Istennek és egyházának, a mélyé egyedül az itélethozás * 2 * 4

') radios szlávul gyűlést is jelent; itt a szó az egyházi összegyülekezésre vonatkozik.

2) H ív, Hs levél.

:!) P ív, P3 levél 2. old.

4) A ív, Av levél.