Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
X. 1569
MAJOR GYÖRGY TÁMADÁSA ÉS ÖNVÉDELEM. Í3l vetette azokat, kik a Krisztust születettnek és nem-születtnek mondották, mint Lombard Péter, a Major tanítója; a sirmiumit, mely kárhoztatta azokat, kik Krisztust a mindeuség teremtésében Isten szolgájának [minister Dei] hirdették; az efesusit, mely az örök igét az Atya örök állatából születettnek állitotta. Mit mond erre Major ? kérdi Dávid F. megengedi e, hogy Krisztus született állat [essentia genita], Isten szülő állat [essentia gignens] legyen ? J) Ezután vádjaira tér át. .Eretnekséggel vádolja őket Major — írja Dávid F. hogy tagadják Isten háromságát. Ám tegye, de ők állítják, hogy e szerint Krisztus, az apostalok és próféták is mondhatók eretnekeknek, mert azok sem tanítottak más Istent, mint ők 2). Pál oly Krisztusról tanít, a kit ők láttak, érintettek, a kiről Péter [Cseleked. 4. 10.] prédikált; a miket ha Major megfontol, látni fogja, hogy az apostaloknak soha gondolatában sem volt egy láthatlan, megfoghatlan, nem szenvedett, halhatatlan, örökkévaló, soha sem látott Fiú, a ki önmagától való, önmagában létezett Isten legyen, legfelsőbb Jehova, ég és föld teremtője 8). Arius tanai követésével is vádolják őket, de alap nélkül. Nagy Constantin egész birodalmában Arius minden könyvét csszegyüjtetvén megégettette; ellenségei írhattak tanairól a mi nekik tetszett. A mit ő valóban tanított, meglehet hasznos lenne tudniok a mostani zavarok közt; de a mit hitvallása'ról Sándor, alexandriai püspök, győztes ellenfele hagyott hátra, nem teljes hitelességű, s ha az, nem egyező Dávid F. és Blandrata s híveik tanaival. Hosszú üres és felületes okoskodások után, melyek ellenfele hittanait meggyöngitni nem voltak képesek, utoljára Major gyáva lelkek szokása szerint a vérontás védeszközéhez folyamadik, evvel is elárulva, hogy a pápa lelke vezérli ... „Ok is emberek — jegyzi meg erre Dávid F. gyarlóságuk a sértés nem tűrésére s visszatorlására ösztönözné. De nem teszik, Istenért és szent Fiáért, sőt egy keresztény atyával azt felelik: Mikor valaki téged gyaláz és bántalmaz, erőszakosságra csábit s viszonszidalomra ösztönöz, olyankor hallgass, maradj néma s ne pirulj; bűnös a kihivó, a ki téged is magához hasonlóvá akar tenni. Ha hallgatsz, gyalázkodó lesz a neve, s te az, a ki őt méltán megvetetted. Ha te is azt miveled, mindkettőtöket elitéinek, fölmentve senki sem lesz. Az igaz tűrje szótlanul a méltatlanságot, ne gyakorolja, hallgasson lelkiismeretére, figyeljen a jók véleményére inkább, mint a rágalmazók gyalázkodásaira. A ki boszut áll, Krisztus egyházának nem tagja. Járjanak ők ennek nyomán . . . Illesse hát — mondja Dávid F. — ellenfelük az eretnek egész világtól gyűlölt szavával s ügyöket tegye utálttá, ők békén viselik, imádkozva azokért, kik átkozzák, lelkiismeretök nyugalmát s az általuk hirdetett igazság ügyét mindennek szivök teljes gyönyörével teszik elébe, hálát adva Istennek azon nagy kegyelemért, hogy őket, méltatlanokat, méltóknak tartotta arra,hogy * 2 3 ’) A ív as—as levél. 2) C ív, C2 levél 2. oldal. 3) D ív, Dvn levél 1. oldal.
