Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
X. 1569
128 A FEJEDELEM ÉS UDVARA UNITÁRIUS VALLÁSRA TÉR. lár formaszerü áttérését pedig én — bár az egykorú Istvánffy is irja—• minden kételyfelettinek nem látom] és Nisovszky Szaniszló. Unitáriusok voltak Bornemisza Farkas, a főhadi tanács tagja, az ország főbb tisztviselői, a fejedelmi tábla birái sat. Római katholikusok maradtak: a két Báthory-testvér: István és Kristóf kevesed-magukkal . . . Dávid F. ez évben hív fáradozásai elismeréséül tényleg már unitárius hitet valló egyháza által unitárius püspökké választatott. . . . Leghatkatósabb bizonyíték azonban Dávid F. és hitfeleinek ez évi nagy sikerei mellett egy minden unitárius szívben máig is élő hagyomány lelkesítő emlékezete. Midőn t. i. a gyula-fej érvári hitvitáról eklézsiájába, őt áhitva váró hívei közé visszatért, a nép az ő kettős diadala által föllelkesülve elébe ment s ujjongva fogadta. 0 kérésökre Thorda- és Belközéputcza szögletén — hol híveivel találkozott — egy nagy kerek köven beszédet tartott hozzájok s az Egy Istenről oly elragadó ékesszólással beszélt, hitelveit oly átalános tetszés közt fejtegette, hogy a nép, a közte — sőt annak élén — volt ősz Heltaival együtt vállain vitte be őt a piaczi nagy templomba s az egész város az unitárius hitvallásra tért át . . . E hagyományt némelyek 1540-re minden alap nélkül teszik ; mások 1566-ra. Én a Cornides-gyüjteményben talált egy följegyzés s a fennebb előadottak után ez évben történtnek tartom. Az 1568. év igaz joggal viselheti az Unitárius hitvallás és egyház születése évének nevét. X. ' (1569.) Belső és külső visszahatás. Major György támadása s Dávid F. önvédelme. A nagyváradi döntő hitvita. A Tiszán inneni és túli reformált superintendentiák s a ívittembergi egyetemi magyar tanulók ellenvégzései. Dávid F. Prédikácziói s polemikus és egyházi szónoklata jellemzése. Krisztus országáról irt könyve erkölcstani része. A Dávid F. szerénti unitáriusság. A gyula-fej érvári második nagy hitvita erős visszahatást idézett elé II. János [Zsigmond] birodalmában, a mi mind benn, mind a külföld Kálvinhitü egyházaiban ellenséges irányú tényekben nyilvánult. Dávid F. zsinati egybehívó levelében élénk rajzát adja az elsőnek. „Magyarországi egyházi szolgatársaink és atyánkfiái — úgymond ő — nem csak minket gyaláznak, a kik Isten megismert igazságát védni és megszilárditni tartozunk; hanem a velünk egy tudományt valló papokat is az ország törvényei ellenére helyökről elkergetik, hitök megtagadására kényszerítik; a kiket közéjük eklézsiába kirendelünk, szidalmazzák, magán vetélkedésre hívják ki, az igazság oltalmazásától eltiltják, öngyőzelmükről s a mieink zavarba jöttéről mesterségesen kigondolt híreket közölvén: a keresztény és atyafiui szeretetet megszegik, botrányt és veszekedést támasztnak, s azoknak, kik még tanaink igazságában eléggé megerősödve nincsenek, szívét sebezve, lelkiismeretét megháboritják.“ ‘) *) Egyháztörténelmi Emlékek. I. Oklevelek s rok. törgy. VIII. sz.
