Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
IX. 1568
122 DÁVID FERENCZ EGYHÁZIRODALMI MÜVEI. ták; az állat és személy idegen szék, mik a szentirásban nincsenek meg; a symbolumok, concilium! végzések s atyák Írásai a szentirás zsinórmértékére vonandók s csak az avval egyezők állhatnak meg, mert mind a négy első nagy concilium a szentirással ellenkező sok tévedést szentesitett, a mit tagadni nem lehet.“ x) Ez elvek s istenegységi tanok terjesztésében Dávid F. oly fáradhatlan, az unitárius érzelmű főurak buzgalma és áldozatkészsége oly nagy volt, hogy a királyi nyomda ez évben is csaknem folytonosan az ő és vele tartók müvei nyomtatásával volt elfoglalva. Thordai Sándor András dévai plébánosnak a fenismertetett gúnyképek kiadója ellen irt müvére Csázmai István gyulafej érvári prédikátor felelt 3), a kit az ama képek kinyomtatásáért bálvány-csinálónak s vétkesnek nevezett. „Várja csak el — viszonozta Csázmai — majd meglátja, ha e képekkel rontotta e vagy épitette a bálványt. Ezek megromlásának két módját mutatja az Isten igéje: Írással és prédikáczióval. 0 ezt tette: ha vétkezett — úgymond — vétkeztek a próféták és apostolok, mert azok is ez útat követték a pogányok bálványai eltörlésében. De más bántja őt, nem ez ; látja, hogy az egy állatu és három személyü Isten már vonaglik, hogy annak hamis-voltát még az együgyű község is meg kezdi ismerni. Ezért haragszik Sándor és azért káromlók szavai; mert a ki a képeket védelmezi, a hamis tudományt védelmezi; rá háramlik Isten haragja úgy, mint bálványozóra vagy bálványozok oltalmazójára“ s). Ezután Csázmai hitvallását adja elé, a mi Dávid F. hitnézeteivel egészen egyezik, hangsúlyozva van abban különösen Krisztusról való hitfelfogása. „Az ember Jézus Krisztusnak — igy szól — örökkétartó istenségét én nem tagadom, mert az Istenség, a ki teljesképen a Krisztusban van, örökkévaló; de az ő személyes és megosztott istenségét, mely az Írásban nincsen, semmiképen nem vallom“ 4). Basilius István szintén két könyvet irt és adott ki ez évben, az elsőt Békés Gáspárnak, utóbbit Fókái Jakabnak ajánlva. Az első 5) három részben tárgyalja az apostoli hitvallást; az I. szól Istenről, II. a Fiúról, III. az Istenben és Krisztusban való hitnek gyümölcséről; Dávid F. hitnézetei szellemében van irva, s benne az apostoli hitvallás az első keresztény századbeli tisztaságára és egyszerűségére van visszavive; szerző a poklokra alá szállás tanát kihagyta, a mi —• mint már Cyprianus megjegyezte — nem mást, mint a halált jelentette, s az első keresztény atyák írásiban sem volt benne; a Szentlélekről való tant igy fejezte ki : hiszek Szentléleliben; * 2 3 4 ‘) Egyháztörtén. Emlékek. II. Dávid F. Írod. eml. XY. sz. I ív, Imj, íny. levél. 2) Thordai Sándor András írására váló felelet sat. Gyula-Fejérv. mdlxviu. Thordai Sándor András írása máig ismeretlen; de a mire irt, azt Csázmai Istvánnak azon 1—VIII. képről való müvére irta, a mi a Ee Vera et Falsa unius Eei sat. czímü fenismertetett könyv IV-ik fejezetét teszi, a mint erről az idézett müvek összehasonlításából meggyőződhetni. 3) A ív, Aij levél 1., 2. old. 4) D ív, Dmj levél 1. old. 6) Az apostoli Credonák liöuid magyarázatja . . . Gyula-Fejérv. Kénosi T. János'. Unitáriusok Nyomdáiról irt műve 52—54. 11. saját példányom szerint.
