Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
IX. 1568
DÁVID FERENCZ EGYHÁZIRODALMI MÜVEI. 123 mely javításokat az unitárius egyház máig tiszteletben tart. Második müvében ') kérdésekben fejti ki, hogy a háromság egy-istent a szentirásból megbizonyitni nem lehet. Ez a gyulafejérvári hitvitán elfoglalt álláspontjuk védelmére volt Írva, ajánlva sept. kezdetén Pókai Jakabnak, a király főudvarmesterének. Az ájánló-levélben hangsúlyozta szerző a nyomda kiváló szolgálattételét, melynek közlései az evangeliomot sok országokban elterjesztették. Ok könyveiket azért ajánlják az ország főurainak — úgymond szerző — mert azok különös jó indulattal és hitbuzgósággal vannak Isten igéje iránt; azért adják ki, hogy ellenfeleik rágalmazásaitól magukat védjék, mert mióta ő kolozsvári pap, mind őt, mind társait tömérdek méltatlan kárhoztatás érte; végre azért, mert Magyarországon sok lelki éhezők és szomjuhozók várják efféle írásaikat, hol tiltva van, hogy Isten igéjének tiszta eledelét és italát vehessék Krisztus hívei, hanem elégedjenek meg az emberi szerzésekkel. Hogy pedig neki ajánlta müvét, oka az, mert ő a fejérvári vita folyamában mindkét fél beszédeit és feleleteit élénk figyelemmel hallgatta és neki a fenforgó kérdésekről irt könyve kiadására segélyét készséggel ajánlotta fel . . .“ Döntő sikerű volt azonban az irodalmi téren is Dávid P. munkássága. Ez évben másodszor jelent meg tőle: A Máriától született Krisztust illető Egyenértékű szólamok 2) czímü kis mű, nem különben az: Ellentétek czímü 3). A sok munka alatt megtörve, betegen adta ki: Jézus Krisztus Istenségéről irt nagy müvét elébb magyarul 4), ajánlva Pókai Jakabnak, később latinul s), ajánlva Békés Gáspárnak, a király belső titkos tanácsosának s Fogaras várispánjának. Az elsőnek sept. 7. költ ajánló-levelében Írja: .hogy nem csak most betegségében és halál felől való elmélkedésében, de élete minden rendében kész vallást tenni Krisztusról, hogy megmutassa, hogy ok nélkül vádolják annak istensége tagadásával . . . Szépítsék — úgymond — ellenfelei dolgaikat, vessék ellene a conciliumokat és atyákat: az ő paizsa az apostalok által tartott conciliumok s a próféták Írásai, ezeket követi ő Krisztus felőli magyarázatában, melyeknek amazoknál nagyobb méltósága van. Könyvét azért ajánlta ezen pártfogójának, hogy ismerje meg Krisztus felőli hitvallását, a mit tőle nem rég kérdezett. Olvassa azt — kéri — az igaz ítélet és bölcsesség leikével; ő hiszi, hogy Isten kegyelme igazgatván, szívét s lelkét az igaz értelemben felépiti. Müve megírására ellenfeleinek azon állítása indította, hogy ha Isten egyedül való, akkor Krisztus nem Isten; ha az, akkor az Isten nem egy s vetélkedéseiknek nincs alapja . . . két kérdésre felel 1. Ki a Krisztus? 2. Milyen istensége ? Az elsőre nézve a Sabellius és Arius óta létezett különböző fel- * * 3 * 5 ') Nehány kérdések a keresztény igaz hitről és avval ellenkező tudományról sat. Gyula-Fejérvár. mdclxviii. Kénosi T. János előbbi műve 54—58. 11. 3) Phrases Aequipollentes sat. Egyháztört. Emi. II. Dávid F. irod. eml. XIX. sz. :i) Antitheses . . . Ugyanott XX. sz. *) Ugyanott XXI. sz. 5) Ugyanott XXII. sz.
