Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
IX. 1568
A GYULA-FEJÉRVÁRI MÁSODIK NAGY HITVITA. 107 kalatosb vitatételeiket igy adták elé: .A mit az Atyáról, Fiúról és Szentlélekről a próféták, Krisztus és az Apostalok irásin kivül más emberek Írtak, elvetendő. A pápások egy és három istenségi fogalma keresztényellenes. A Jehova Elohimnak egy állatra s három személyre magyarázása érthetlen kabalismus. Az egy alatt háromnak, az Atya, Fiú, Szentlélek alatt egy Istennek értése a szentirásban nincs igazolva. Téves hitfelfogás, hogy az Isten általános kifejezése a szentirásban mindig az állatot és három személyt jelenti, valamint bálványozás az imádság ezen alakja: Szentháromság, egy Isten, könyörülj mi rajtunk! A kik Krisztust, Istennek fiát az Atya állatából öröktől fogva születettnek, avval mindenben egyenlőnek, egy öröklétűnek hiszik, két egyenlő Krisztust, és két egyenlő Istent alkotnak. A Krisztust, a mennyiben Isten, önmagától valónak állitni, erősitni, hogy a mivel bír, nem az Atyától vette, szentirásellenes. Almodnak s nem hisznek Isten fiában, a kik benne más Istent keresnek annál, a ki test volt. A kik azt mondják, hogy a Szentlélek mint állat, magától való Isten, mint személy, az Atyától és Fiútól származik, sophisták; a kik pedig Istennek mondják, akit imádni és segítségül kell hívni, emberi találmányt követnek.“ ’) Mellékelve voltak a kis gyermekek megkeresztelése ellen felhozni szokott érvek 1—26. pont alatt, azért, hogy az egyház nyilatkozzék róluk, minek aztán mindnyájan engedelmeskedhessenek. Ez volt a két ellenkező fél theologiai álláspontja a vita előtt. Ezután a vitatkozás módját és föltételeit állapították meg. Melius és hitfelei kívánták: 1. hogy a vitatott pontok felett ítélni magyar és szász itélőbirák választassanak; 2. a fejedelem összehívó rendelete csak a szentirás tiszta szavaiból való érvelést tűzvén ki: kijelentik, hogy ők elébb a szentirásból vitatkoznak ugyan, de azután az apostalok és az egyház symbolumaiból is, valamint a szentatyák és doctorok Írásiból; 3. kikötik, hogy az ellenfél felelgetéseiben ide-oda ne csapongjon, időhúzó kérdéseket ne tegyen, az ellenvetésekre egyszerűen feleljen ; 4. a vitatkozás legyen szerény és illemes, a másik fél boszantása nélkül ; 5. az idézetek felolvasandók; 6. jegyzők választandók; 7. a legyőzött fél megbüntetését kérik s a fejedelemre bizzák; 8. tanácskozásaikat a külső akadémiák Ítélete alá kérik bocsátatni . . . Dávid F. és a vele tartók megjegyezték, hogy különösnek találják, hogy a kiket ők hívtak meg, azok szabjanak föltételeket eléjök, azonban a szentirással egyezők elfogadására készek. Az elsőt súlyosnak tartják, mert mind a magyarországiak, mind a szászok ellenkező nézetüek, azonban oly kikötéssel, hogy maguk közül is egyenlő számnak legyenek, elfogadják. A szentirásból idézést föltétlenül, a symbolumokat csak a menynyiben a szentirással egyezők, fogadják el, a többieknek magukat alá nem vetik. Kérdések tétele nélkül a vitát lehetlennek vélik. Ennek sürgetése a vita kerülését jelenti. A modort illető föltételt elfogadják. Az idézeteket a tudvalevőleg jobb latin fordításokból kívánják tétetni. ') Egyháztörténelmi Emlékeit. II. Dávid F. írod. oml. XIII. sz. A és B ív.
