Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
IX. 1568
108 A VITA FÖLTÉTELEI IRÁNTI EGYEZKEDÉS. A jegyzők kinevezések helyeslik. A legyőzött félnek nem megbüntetését kérik a fejedelemtől, de azt, hogy őket minden tisztességgel illessék; mert Isten azt akarja, hogy a bűnös térjen meg és éljen; ha ők győzetnek le, a fejedelem kegyelmes tetszésére bízzák magukat. A külföldi akadémiákra hivatkozást nem fogadják el, mert azoknak is mint nekik egy tanitó mesterük van — Krisztus . . . Melius és hitfelei ez értelmezéseket jobbára elfogadták, egykét pontra azonban jegyzést téve. Különösnek tartják, hogy ellenfeleik az orthodox atyák magyarázatát elvetik, a maguk részén lévő irók magyarázatai jogosultságát ellenben követelik. Szász hitrokonaik ellen támasztott ellenvetéseikre megjegyzik, hogy ők a Háromság kérdésében velők egyértelmen vannak. A symbolumok elfogadásán örvendenek, de a szentatyák Írásinak visszaiítasitását sajnosán veszik. A külföldi akadémiák meghallgatását most is sürgetik, kérve a fejedelmet, hogy a meggyőzött félnek örök hallgatást parancsoljon, Dávid F. és a vele tartók egyebeket elfogadván, a külföldi akadémiákra hivatkozást, biblia magyarázatot, symbolumokat és conciliumi végzéseket illető pontokat visszaútasiiották, mert — úgy mondák — Isten igazsága soha sem függött emberek ítéletétől; a tudomány igazságát nem az akadémiák próbálják meg, hanem az idő és tűz ; az ezek fölötti Ítélet nem szorittatott egy helyre, a mit véletlenül akadémiának neveznek; sok magán ember ismerte azok létezése előtt is, után is az igazságot, mig köztudatban van, hogy a jerusálemi iskola és akadémia a hamis egyház nevét viselte. Tapasztalás bizonyltja, hogy mikor valahol egy igazság feltűnt, az iskolák és akadémiák azonnal ellene nyilatkoztak, elnyomni igyekezve. így történt Lutherrel és Zwinglivel. Az idő volt az, a mi még is napfényre hozta. Azonban a magukét s maguk nevében ám küldjék el; de ők mesterüknek csak Krisztust, mértékzsinornak az ő lelke igéit ismerik el s hitnézeteiket azok szerint kívánják megitéltetni. A magyarázatot illetőleg csak egyik szentirási helynek a másikkal világositását fogadják el, a mint azt Krisztus és az apostalok tették. Végre kérik a gyűlések nyilvánosságát. Melius és hitfelei kijelentették, hogy készek Krisztus elleneivel harczra kelni, de azok midőn a symbolumokat s a szentatyák Írásit elvetik, a viliágosságot látszanak kerülni, s az Írásoknak betűjét, nem szellemét veszik szabályozóul, a nyilvánossággal lármát s zavart akarnak, nem komoly vitát. A kérdés szerintök az: ellenfeleiknek saját eszök szerinti felfogásai, vagy a szentirások összhangja, az igaz egyház örök állandóságu véleménye legyen-e elhatározó a vitakérdésekben ? Ok utóbbit vallják; de a fejedelem iránti engedelmességből, bebizonyitni kívánva egyszersmind, hogy ügyök igazságában bíznak, elfogadják azon föltételt is, hogy a bizonyítás egyedül az ó- és új szövetségi írásokból legyen s ellenfeleik ne legyenek emberek véleményéhez kötve; azonban ők sem a symbolumoktól, sem a szentatyák Írásitól és a zsinati végzéseknek a külső akadémiákra megküldésétől el nem állnak. Dávid F. és a vele tartók nem kívántak tovább felelgetőzni, hanem megjegyezvén, hogy a pápa is épen mint az ellenfél teszi, a szentatyák és conciliumok Írásiból vette egykor Luther elleni
