Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
IX. 1568
MELIUS KÖRLEVELE. 105 azt he írnok. így költötte fel Blandratában és Dávid F.-ben Arius és társai régi, Serveto és Gentile újabb eretnekségeit. Ezek tagadják a csecsemők megkeresztelése szükségét sat. De a mint amazok utálatos, pestises eretnekségét az Ur szája lekelletével és az igazság tüzével összezúzta és kioltotta, Arius, Cerinthus és Gentile tragikus véget értek, Servetot a keresztények hamuvá égették: szintúgy nem lehet kétkedni az iránt, hogy a skorpiók pestises utódi, a viperák ezen szülötti is Isten igazságos ítélete által ily tragikailag fognak kimúlni. Minthogy a rosznak naponta sokasodásával ez eretnekek az egyház egén fáklyák és üstökösökként ragyognak: szükség ellenükben magukat a tudomány és szentirások védeszközeivel fölfegyverezniük, főképen Sabellius ellen, a ki a Jehovában a három külön személy létét, Arius ellen, ki a három egységét tagadta, Samoseta Pál ') ellen, a ki csak az Atyát mondotta önmagától való, öröklétű és személyü igaz Istennek, a Fiút és Szentlelket annak erőnyilatkozványának, minő a lélekben az elme és akarat, de nem önlétü személyeknek; végre Pliotinus, Arius és Macedonius ellen, a kik a Krisztus és Szentlélek istenségét tagadták. Dávid F. és Egri Lukács is, mint Sabellius és Serveto, tagadják, hogy az Ige mindeneknek előtte az Atya lényéből született, tehát Isten fia lett volna, a maga Jehovaságáért, hanem csak testi természetére nézve; a Szentlélek sem származott az Atyától személyileg, hanem csak az Isten külön-külön kinyilatkoztatásai szerint. Szerintök is egyedül az Atya öröktől fogva való, a Krisztus nem, ez fogantatott és született. . . . Elkiildötte -jegyzi meg tovább — e felhívást erdélyi ellenfeleikhez is, fölkérve őket köztük megjelenésre, kik már többször voltak náluk, s ha a világosságot kerülve el nem jőnek, eretnekségeiket a sátán országa sötétségében származottaknak fogják nyilatkoztatni.“ 3) Ezeket látva, lehetlen volt Dávid F.-nek Melius szándékairól tisztába nem lenni. Az egész katholikus világtól gyűlölt nevekre, a sötét századok zsinatainak eretnekirtó határozataira hivatkozás, Serveto megégetésének kárörvendő fölemlegetése, Svendinek a szabad szó elnyomására s elfogatásra, a papságnak ellenállásra ingerlése, óvó intés volt rá nézve a gyanús czélú magyarországi zsinatok irányában. A meghívásra azt felelte, a mit a mese írója a medvebarlang előtt kifelé vezető nyom nem látásán megbotránkozott állatnak szájába ad: E lábnyomok visszarettentnek, [vestigia terrent.] Arany Tamás és Egri Lukács példája szabad lelkeikben nem bírtak vonzerőt ébreszteni Melius gyűlései iránt. Megjelenés helyett márczius B-ra ők hívtak össze zsinatot Erdélyben, Thordára, a fejedelem akaratából, mit az később Gyula-Fej érvárra tétetett át, meghíván arra, ugyanott január 20-n kelt királyi levelében a felső- és alsó pannóniai espereseket is; az ágostai hitvallású erdélyi püspöknek és espereseknek Székelytámad ') Pál, samos-i püspök, innen van egyháztörténeti neve. -) Bőd Péter: História Unitarior. 29. 1. Lampe . . . 176 -178. 11.
