Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
IX. 1568
104 MELIUS ÉS A TISZAVIDÉKI PAPSÁG ELŐKÉSZÜLETE. születése és megerősödése korával esik egybe, annak és Erdély történetének teszi egyik legfényesebb lapját. Csak ily uralkodó és törvény védpaizsa alatt volt lehetséges a Háromság és Istenegység felett ez évben Gyula-Fej érváratt Dávid P. és Melius P. között folyt második nagy hitvita, egyike a XVI. század következményeiben legfontosabb theologiai harczainak, a melyben a polgári hatalom és tények, a conciliumok és szentatyák, a theologia és józan okosság, az ékesszólás és dialektika, a gúny és megfélemlités minden fegyverei fel voltak használva a győzelem érdekében. A harczot most is Melius kezdette meg, meghívón Dávid F.-et és Blandratát elébb a január 6-ki szikszói, az megszakadván, a febr. 2-ki debreczeni zsinatra, ösztönözve a magyarországi superintendentiákat önvédelmük végetti zsinattartásra, egyházi küldöttség által kérve fel Svendi Lázár kassai császári parancsnokot, hogy a kormányzása alatti országrészben azt ne gátolja, sőt mozdítsa elé. A nyilvános iratok jelszava : a Trinitas védelme volt az Antit unitáriusok ellenében — az ellenszenvköltés jól választott módja s biztos izgatási eszköz. A Tiszán inneni és túli superintendentiákhoz 1567. nov. 15. szétküldött egybehívó értesítvén a papságot: »hogy Arius, Photinus és Serveto a világban újból megjelentek, nyilván harczot izenve a Szentháromságnak, és a Fiu-istenségnek, s ha bátran ellene nem állanak, ismét a hajdani háborúságot támasztják föl, serkentette, ne aludjanak, de ébren vigyázzanak, hogy őket az ördög eszközeivel együtt legyőzzék, az Ige világa közöttük égve, Isten egyháza épen maradjon meg; e czélból az atyafiak a szükségesekkel ellátva a kitűzött helyen jelenjenek meg. A vitatételeket, melyek eddig kezeikhez eljutottak — mondja tovább a felhívó — s melyek Isten igéiből vannak véve, olvassák, vizsgálják meg, támogatásukra gyűjtsenek érveket s bizonyításokat, hogy Arius annál bizonyosabban megszégyenitessék. A körlevelet maguknál soká ne tartsák, de küldjék gyorsan tovább.“ ') A kassai parancsnoknál kérésüket avval indokolták, hogy: »az eretnekség azon vidéken is nemcsak lábra kapott, de már-már erőt vesz, ha a tábornok terjesztőit megczáfoltatván, Isten fia dicsőségét meg nem védi, az ellenfél száját be nem tömi, s mint tette a külsővel, a belső ellenséget is le nem győzi. Kérik, küldjön zsinatukra személyest, a ki végzéseikre figyelmezzen, a féktelenkedőket zabolázza meg, az Arius érzelmiteket kényszeritse a zsinaton megjelenni, különösen Egri Lukácsot, a ki Ungváratt lappang, a Tiszántúli papoknak adjon szabad menlevelet, s a felső városok papságát szorítsa rá, hogy ez ügyben velők tartsanak.“ Ily szellemű Melius zsinati egybehívója is. ,Az utolsó időkben — úgymond — némelyek eltávoztak a hittől, kóbor lelkekre s ördögi tanokat hirdető ravaszok beszédeire hallgatva. Oly emberek támadtak, kik csak magukat szeretik, önmaguk előtt bölcseknek látszanak, kevélyek, dicsőségkeresők, veszekedők. A vetélkedés és egyenetlenség magva a kevély lelkekkel vele születik, s a sátán tüzének nyila gyújtja föl ') Lampe . . . 174—75. 11.
