Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VIII. 1567
98 DÁVID FERENCZ JÖVENDÖLÉSE. de foganatos lesz, mint hajdan, mikor Péter egy prédikácziójára 3000 ember tért Krisztus ismeretére, és öröme lesz a földnek, és a választottak az Isten dicsőségének arczát meglátják. De ez nem lesz ember erejével — mondja tovább —- sőt nekik el kell tenniök Péterrel a fegyvert, nehogy fegyverrel veszszenek el, meg kell várni az időt, mikor népéért maga az Ur hadakozik. Rajok nagy munka vár. Mint Izrael népének Babylon pusztulása után az új Jeruzsálem építésében fundamentomat is ú jat kellett épitni: azonképen kell nekik is, mert az Antikrisztus semmi czikkelyt helyén nem hagyott a tudományban. De a mint hajdan a zsidók semmit sem árthattak a hatalmas Isten ellen, ki népének gondját viselte a szükség idején: úgy nekik is mostan sok boszuságot és szidalmat kell szenvedniök, de nem hagyja el Istenök, hanem megszabadítja lelki rabságukból. Nem késik el az Isten, mivelhogy immár az üdv kapujánál vannak. . . .“ x) Mikola Ferencznek —- az istenfélő és igaz nemes férfiúnak — 1567. dec. 28-ról ajánlott meglepően szép magyarsággal irt művét avval indokolja: „hogy azoknak,kik tudományát szidalmazzák,meg akarja mutatni, hogy hitvallása nem szalmából s pozdorjából való, hanem az egész derék szentirásnak folyásából, melynek ereje oly hathatós, hogy a kősziklát megrepeszti, behat a velőkbe és az embereknek gondolatjokat ketté metszi [Zsid. 4.] és avval, hogy a kik eddig az emlőtől és tejtől elszakadtak, kik az ő egyszerű tanítása szerint tisztelik az Ur beszédét, naponként nevekedjenek és a megismert igazságban épülve öregbedjenek, mig tökéletes férfiakká lévén és Istennek világosságában járván, Krisztust, az igaz világosságot a hit által magukévá tehetik. Tudja ő, hogy bajos az annyi atyák és conciliumok által sok esztendőktől fogva felépített háromságos Istentől elállani. nehéz atyjokfiainak sok szidalmát és csúfolódásait viselni; de hiszi, hogy mindenekben győzedelmes lesz a hit és szeretet, melyet a Krisztus az ő igéjével a hívek szivében gerjeszt és támaszt. Ha ezt a keresztények elméjükbe veszik, a világ szidalmát és káromlását könnyen elviselhetik, lelkiismeretűk bizonyosan vigasztalni fogja őket. Hogy magáról szóljon, ő [értipártfogóját] bizonyságot tehet, mily nehezen ment ezen hadba és a tusakodásnak és visszavonásnak habjától mely igen rettegett. De a ki azt benne felbuzditotta és vele elkezdette, oly igen erős, hogy minden ellenségi ellen megtudja oltalmazni az ő igazságát és felépítette őt minden boszuságnak és szidalomnak elviselésére. Köszöni ellenkezőinek, hogy oly kiáltásokat tőnek ellene, s az ő Ítéletek szerint hamisan mindenütt eretneknek kiáltották ki; mert ha ezt nem mívelik vala, talán — mint eddig is — az Isten igazságát magában eltemette volna. Az Isten előtt, ki minden embernek szive titkát érti, semmi el nem fedeztethetik ; az előtt teszen vallást, hogy erre a vélekedésre menni nem akart, s annak minden czikkelyét elébb nem értette; de minekutána Írtak és jobban mozgatták a dolgot, úgy vette eszébe, hogy mindabból, a mit az Antikrisztus az állatra és személyre nézve hamis fundamentomra épített, semmi nem ') Az elébb megjelölt mű.
