Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VIII. 1567
DÁVID FERENCZ JÖVENDÖLÉSE. 99 igaz és meg nem állhat.“ . . . Helyén valónak látom itt, a történetek benső kapcsolatánál fogva — habár közbeszólólag is — Dávid F.-nek az Egy igaz Isten ismeretéről irt könyv I. fejezetében hitváltoztatása iránt kifejezett indokait megemlitni. „0 — úgymond — elébb Luther műveit olvasván, a szász eklézsiák hitét fogadta el. Látván a reformatio tovább fejlődését s az idő szelleme megváltozását, minthogy a helvét liitvallásuak a szász eklézsiák több tévelygését elhagyták, azokhoz csatlakozott s állhatatosan velők volt addig, mig a sor az örök élet ama sarkalatos kérdésére jött, melyért s melynek nevében, Isten belső ihletését követve, tőlük is és minden más egyháztól elválni kényszerült. így jutottak a kisebb dolgokról a fontosabbakra az Ur parancsából.“ . . . „Bátran Írjanak immár és verjenek fejéhez minden szidalmat, ő tudja, kinek hitt, s mert hitt, az ö igéjének igazságát el nem titkolhatta, hanem szólnia kellett, és Istennek segítségéből szólni akar addig, mig az Ur Isten testében a lelket táplálja, és az Írásra és szólásra való erőt ad. Bízik Istenben, a mi Urunk Jézus Krisztus szent Atyjában, hogy az ő áldott szent Fia Ígéretét benne megtökéli és vele nyomorult szolgájával kegyelmessége szerint cselekszik. Nem vakmerőképen, sem egyedül maga gondolatlanul forog ez ügyben. Könyörög Istennek, segítségül hívja Krisztust; várja és érezi naponként az ő lelkének erejét ö benne, noha ellenségei különbet hirdetnek felőle. . . . írását — úgymond tovább — két okból intézte hozzá: 1. hogy magát vigasztalhassa az igazságnak ismeretével, mert a vetélkedéseknek elejétől fogva gyülölséges volt az ő neve sok jámbor barátinál és atyjafiánál, hogy tehetsége szerint oltalmazta az Isten igéjének igazságát és az apostalok Írásának igaz folyását, s hogy ezeket megolvasván és tanulván: bátorságosabb lehessen ezután s a vádolás és kárhoztatás ellen az Isten igazsága felől vallást és bizonyságot tehessen; 2. hogy legyen nyilván előtte, mit felel az ellenkező félnek, mert ők főképen ezeket az Írásokat forgatják és ezekkel akarják az ő egy állatu és háromszemélyü Isteneket támogatni. Mennyire nem illenek azok a bizonyságok az Antikrisztus Istenének erősítésére, a kik az Isten igazságának szeretői, ezekből könnyen megítélhetik.“ Ez Dávid F.-nek hittani tartalom, erő és irály tekintetében egyiránt kitűnő müve. Ellenfeleinek két főérvét véve alapul: az ó-szövetségből az Elohim szót, az új-ból János cvangelioma 1-ső részét, melyeket azok a szent háromság legerősb bizonyítékaiként kívántak érvényesíted: az elsőnek ezen magyarázatát az ó-szövetség több helyeiből, a szent atyákból, az azon kori később élt szabadgondolkozók írásiból meg nem állhatónak mutatta ki, legnagyobb theologusokra, Kálvinra is hivatkozva, a ki Mózes első könyvéről irt magyarázatában feddi azokat, kik ama szóból magyarázzák a három isteni személyt, azt erőszakosnak állítja, s mindenkit int, hogy kerüljék, mert ez a Sabellianismus támasza. A második érv czáfolatául az új szövetségi írások összevetéséből kimutatta, hogy János nem a Mózes által leirt első, természeti világteremtést, de a Krisztus általi et=J,J" kölcsi, azaz második világteremtést, a kereszténység megalapítását értette, s Krisztii&K ánhák’tdremtőjénók1 lúbriüóltáj idézetekkel bizdnyi-1*
