Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VIII. 1567
88 KÉT FONTOS TARTALMÚ KÖNYV. téves tanait, az egyházba behozott — szerintük üres —• külső czeremoniákat, szóval: a vallás egész mezejét új megmivelés alá vették, a Krisztus és apostolok egyszerű vallása felséges ábrázatát elrutitó foltokat arról eltörülni, az evangeliomra borult sok százados homályt eloszlatni, az egyházban a szabadabb gondolkozás és tudás által támogatott hit világát meggyujtani igyekezve. Az ajánló-levélben bevallják: „hogy több jeles férfiaktól irt s két könyvre osztott ezen töredékek kiadása már régóta közohaj tárgya volt; nem hizelkedőleg, de igaz alázatosságban ajánlják a fejedelemnek, nem azért, hogy őket a mérges kígyók marásától vagy claudiusi megkövezéstől megvédje — a rágalmazók nyelve a teremtöt sem kíméli — hanem, hogy az egyházat az igazság keresésére serkentvén s az utódoknak magasabb czélok felé törekvésre útat készitvén: egyszersmind ellenfeleik rágalmazásának okait megszüntessék, s az igazságnak oly hosszas vajúdás után világ elébe jutására az ajtót mint előküzdők föltárják. Ez — úgy mondanak — mintegy bevezetés és elöcsatározás lesz, azon czélbóí, hogy hitök megfélemlített ifjú bajnokait a küzdelem alatt inkább felbuzditsák, s az alvó lelkek megébredjenek. Kérik a felséget, hogy ezen valódi tudós férfiak tarlózatait kegyes indulattal fogadja. Örvendenek, hogy az egyház jelenlevő csüggesztő állapotában az Isten nekik oly Mecénást adott, a ki az igazságot nem tűzzel-vassal kívánja terjeszteni. Örök hálát adnak azért az Atya Istennek, fia, Krisztus által, serkentvén ő felségét, hogy Gamaliel tanácsát követve, kegyesen figyelmezzen arra, nehogy az ügynek érett megfontolását éretlen Ítélet előzze meg, s királyi székéből ne azt nézze : kik ? hanem mit tanitnak és Írnak ? hogy végre azon kősziklát, melyet ők mozgatnak, jól megismervén, a helyesebbet biztosan megválaszthassa. Ellenfeleiket arra kérik, hogy kitérés nélkül két fődolgot bizonyítsanak be: 1. Isten tiszta igéjéből azt, hogy az Atya, Fiú és Szentlélek egymással minden tekintetben egyenlő, egyöröklétü, s mégis valóságban különböző három személy; mutassák meg: ki van-e valahol a szentirásban fejezve, hogy az Atya, Fiú és Szentlélek együtt egy Isten ? bizonyítsák be a Fiúnak az Atya állatából öröktől fogva születését, mert az Isten, mint Isten — az ő vallásuk szerint — nem szülhet; mutassák meg a szentirásból: hol volt a Fiú testben megjelenése előtt megnevezve ? bizonyítsák be az örökkévaló Fiúnak a világ teremtése előtti valóságos létét a szentirásból és canonicus könyvekből, nem a szentatyákból, a conciliumi végzésekből vagy symbolumokból, melyek ha Isten tiszta igéjén nem alapulnak, nem bizonyítják a hittanok igazságát. A mi személyüket illeti — ez végszavuk — Isten és az egyház előtt vallják, hogy ők az egyetértésre, engedelmességre s övéiknél helyesebb tanok aláírására minden tétovázás nélkül készek; mert szeretnek tanulni s csak Isten dicsőségét és az egyház épülését keresik. Hogy e háborgó időkben ily kellemetlen tárgy vitatásához kezdettek, tulajdonítsa a felség és ország ellenfeleik erőszakoskodásainak. Kérnek mindenkit, hogy miután őket a szükség és Isten elrejtett tanácsa akaratjok ellen vonta a küzdtérre, magyarázzák ezt jóra és igazra.“
