Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VIII. 1567
KÉT FONTOS TARTALMI: KÖNYV. 89 A második könyv külön az erdélyi reformatióval foglalkozik; tartalmát I—XV. fejezet teszi. Az I—IV. fejezetet a czím, előszó' és tartalom rendszeressége, a bevégző sorok és azon tény, bogy később módosítva magyarul neve alatt is megjelent, kétségtelenül, azAT—X-et az irály és eszmemenet rokonsága szintén Dávid Ferencz müvének mutatja; valamint a XIII. ') — XIV. * 2) XV-két is, melyek s köztük a XIV. előszóval ellátva külön is megjelentek. Az I IV. fejezet liittani egyetemes és magyar, sőt külön unitárius egyháztörténeti szempontból is oly fontos, bogy előszavát s tartalma némely részét ismertetni müven érdekében állónak vélem. . . . „Miután az első könyvben híven előadták — úgymond az író — honnan, s mely századokban keletkezett a sopliisták üres szóbeszéde a három Istenről és két Krisztusról? kik tanították, terjesztették és gyarapították ? minő idegen szókkal homályositották meg ? mily változékony, nevetséges és hihetlen tan ez, és hogy kik voltak ellenkező nézetben, s mily erős érvekkel ostromolták: ideje, hogy saját hitvallásukról nézeteiket szivök rejtekéből kitárják, bárha nevüket, mint eretnekekét ellenfeleik jóformán megbélyegezték, a fejedelmeket megöletésökre felhívták, s azon kegyeseknek, kik velők egynézetüek, elég kíméletlenül még porait is káromolják; ideje, hogy a világ előtt egyenesen megváltják: mit hisznek az egy Atya Istenről és Fiáról és mindkettőjük Leikéről; kérik az olvasót, hogy mindkét fél Írásit és érveit fontolja meg, s maga ítélje el: melyik egyezőbb a szentirással?Czéljok az, hogy egyedül Isten igéjét tartva szem előtt a szentirás egyszerű és józan értelmét kövessék. Figyelemije vétetni kérik: mit kell tartani oly vallásos gyülekezetről, mely a vallásért vért ont, mely az Antikrisztus háromságos Istenét védi, mely másokat káromol s a bosszúságot nem tűri, de maga követi el? Fontolják meg azt is, hogy azUr a hívők mai nagy megaláztatása közepette a viszálkodás Eris-almáját nem ok nélkül bocsátotta közzéjök. Ovakodniok kell, nehogy azon türelmetlenkedés s üldözés, mely által a választottak élete veszélyeztethetik, ajtójuk előtt legyen, a mint azt igen tudós és kegyes lelkek már előre sejtik és rá el vannak készülve. Akármint legyen, kérik ellenfeleiket, hogy Isten igéje ügyének roszabbra fordultát elő nem segitve, velők ezután bánjanak szelidebben, vitatkozzanak illendőbben, hogy ebből is lássék meg az eklézsia kegyessége; kérik s kényszerítik, ne forgassák tovább fegyvereiket saját bensőjükben. Nem ez út visz üdvösségre. Az alázatosság lelke az, mi által az egyház épül, az igazság gyarapodik, a tévelygők jó útra térnek, a béke helyre áll, a lelkek megengesztelődnek. Nem vas fegyverrel, de az Ur leikével, szeretettel küzdve győzték le Isten fiai a sátánt s zabolázták meg az ellenség vad kegyetlenségét. Ok nem hogy elleneik káromlását viszonoznák, de inkáid) szüntelen ') Antithesis . . . Egyháztörténelmi Emlékek. II. Dávid F. irod. eml. XX. szám. 2) Phrases Aeqaipollentes sat. Egyháztörténelmi Emlékek. II. Dávid F, irod. eml, XIX. szám.
