Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VIII. 1567
MELIUS ÓS DÁVID HITVALLÁSA. 87 sága mértéke alá, hogy lelkiismeretűket megnyugtathassák. Bíznak Istenben, kit dicsőitve magasztalnak, a ki őket az igazság útjára vezérelte s szivökben az ő ismeretének világát felgyújtotta, hogy nem sokára a köd eloszlik, s ők meg fogják ismerni, mi elhivatásuk reménye, s kérni fogják Isten egyszülött s közbenjáró Fiát, főpapjokat, hogy a mit bennök elkezdett, végezze be. Ha ő Lelke által az emberek bensőjében őket megerősíti, remélik, hogy a kegyeseknek felőlük enyhébb lesz ítélete, mint ellenfeleiké, a kiket testiség és vakbuzgóság vezet.“ Ez a zsinat hivatalos nyilatkozata volt, tárgyias, komoly és erős tartalomban, modora kíméletes. Más volt lényege és formája ama másik két műnek, mely kevéssel korábban kelt ki szintén azon nyomdából. Czímöket: „Két könyv az Egy Atya Istennek, a Fiúnak és Szentieteknek hamis és igaz ismeretéről“ '). Ez az első könyv, melyet alakja külön állónak mutat, de valóságban a következő ily czímü második egészíti ki: „Az Atya Istennek, Fúrnak, a mi egy Urunk Jézus Krisztusnak, a kit elbocsátott és a kettőnek Lelke igaz ismeretéről.“ Második könyv. * 2) Az első a fejedelemnek van ajánlva 1567. aug. 7. az egyetértő eklézsiák nevében; szerzők a czímlap szerint a lengyelországi és erdélyi eklézsiák papjai, a mi a két ország szabad vallásos gondolkozóinak azon időbeli szorosb viszonyára s hihetően a könyv közegyetértéssel létrejöttére mutat. A czím kedvezés a lengyelek irányában. Mindkettő latinul volt írva a műveltebb osztályok számára. Az első kilencz fejezetből áll. Az I— IH-at a külön előszó és bezáró rész, az egésznek tartalma és szelleme, alak és irály s később az ő neve alatt magyarul kiadása Dávid F. művének bizonyítja; kiváló érdekű a Dl-ik, melynek czélja : 1. Kimutatni azt, hogy az egy-isten-eszmét tanító vallás nem új, a Krisztus és apostolok tanain épül, azok halála után a legvilágosabban látó elmékben máig élt s megszakítás nélkül tanitatott; 2. hogy a Szentháromság-tan ellen tiltakozók és nyilván tanítók a szentatyák és első keresztény püspökök között is voltak. Ezeknek hosszú sorát számlálja elé Dávid F. Origenestől és Ariustól kezdve Serveto-ig és a könyv megjelenése évében épen ily ellenkező tanokért megöletett Gentile-ig. A IV. fejezet szintén önálló, előszava van és záradéka. Erről hátrább szó lesz ... Az Y. és VlII-kat előszavuk önállóknak mutatja, utóbbi és a berekesztő vers Dávid F. müve 3); evvel tartalom, alak és eszmemenet tekintetében számos összhangzó verse igazolja ezt. AIX. fejezetet képező mű is övének látszik, de bizonyítékom nem lévén, ennyit megjegyezni elégnek tartom. Ezek, mint a nem ismertetett VI.—VII. fejezet is mutatják, hogy Dávid F. és a vele egyetértő papság a r. kath. vallásnak összes alapkérdéseit, a hitezikkek ágaiban Krisztus után a reformatioig elterjedve volt előítéleteket, babonákat, a zsinatok és conciliumok ') Egyháztörténelmi Emlékek. II. Dávid F. Írod. eml. X. szám. 2) Egyháztörténelmi Emlékek. II. Dávid F. Írod. eml. XI. szám. 3) Sandius . . . műve 31. 44. lapján Pauli Gergelyének Írja, azért, mert ismeri más ily verseit is. Én magának a versnek tartalmából s a „Deliortatio“ czímü másik ily tartalmú verssel rokonságánál fogva Dávid F.-ének tartom.
