Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VIII. 1567
MELIUS ÉS DÁVID HITVALLÁSA. 85 név alatt értetik as egy Men formája, vagy as állatjában levő Isten, a személy alatt a hypostasis és ábrásat-kifejesés [prosopon]; a háromság alatt az Elohim t. i. az Isten háromsága, mert az EL zsidóid teszi az Atyát, a HO a Fiút, a VA a Szcntlelket. . . Hiszik, hogy a Krisztus az igaz Jehova Isten, vagy egyedül való, egy, a kin kívül más nincs, Isten formájában létező, önlétü, egyenlő az Atyával természetére, munkáira, az imádásra nézve, különböző az Atyától és Szentietektől, személyi tulajdonságára, tisztére, megjelenésére nézve; mert csak az örök Fin jelent meg az ember Krisztusban és egyedül a Fiú a férfi formájában keresztéltetett meg szent Jánostól a Jordán vizében. Vallják továbbá, hogy úgy is mint Jehova, Jehovából való Jehova, Istentől való Isten, s a szentirás szerint Krisztus, mint Fiú és mint Isten az Atyától van . . . Hiszik, hogy a Szentlélek is egy és igaz Isten, Urak Ura, szerzője és teremtő Istene [Jovo] mindeneknek, rajta kivid más nincs, Isten formájában létezik, önlétü, egy természetű és egyenlő az Atyával és Fiúval, állata az Istentől jő, Istentől való Isten, kit imádni és segítségül kell hívni; háromféleképen különbözik az Atyától és Fiútól s háromképpen egyezik azokkal: külön személyisége [hypostasis] van, teremtő és Jehova; azaz, a ki éltette a teremtett anyagot, megjelent Abrahámnák férfi és angyal alakjában, tűzben és felhőben, a választottakat megeleveníti és üdvözíti; Krisztus által más vigasztalónak mondatik, megjelent a fuvalomban, szélben, galamb képében . . .“ Dávid F. és hitrokonai az olvasóra hízzák annak megítélését, hogy egyeztethetők meg mindezek másképen, mint a sopliisták szörnytalálmányai segélyével ? ! l) A másodikat: „Az Erdélyben egyetértő eklézsiák papjainak az igaz Háromságról való Hitvallás“-át Dávid F. adja elé: „Hiszünk egy Istenben, ki amaz Atya, kitől mindenek vannak és mi ő benne; ki egyedül fő, felséges és magosságbrli; csak egyedül láthatlan, bölcs és halhatatlan; csak egyedül mindenek felett való Isten; egyedül igaz Isten, egyedül Jehova Atya, kinél több nincs; egyedül a mi megigazolásunk kútfeje és világosság atyja; mindeneknél nagyobb; egyedül atyja és feje Krisztusnak, s ugyanazon Krisztusnak Istene és atyja. Ebben az egy felséges Istenben, Krisztus atyjában, menny és fold teremtőjében erős hittel hiszünk azért, mert csak ő képes minket irgalmassága szerint üdvezitni, az tíjonnan való születés, a megmosódás [keresztse g] és Szentlélek megújítása által, mélyet ránk bőségesen kiöntött Krisztus által, a ki a mi megváltónk . . . Hiszimk a Jézus Krisztusban, mi egy Urunkban, ki által mindenek vannak, a felséges Istennek fiában, a ki az Atya Isten ereje megárnyékozásából, Szentlélektol, Szűz Mária méhében fogantatott, mely Krisztusban az Atya Isten az utolsó időben magát megjelentette. Ezt az Isten fiát sem látliatlan, sem halhatatlan, mindenek felett való, vagy olyan Istennek, a kitől mindenek vannak, úgy önmagától valónak nem erősítjük lenni; hanem azt liiszsziik, hogy mint eddig, úgy most is Istentől való Isten, világosságtól való világosság, igaz Istentől való igaz Isten, bölcstől való bölcs, teremtőtől való teremtő, és attól a halhatatlan, senkitől ') Egyháztört. Emi. II. Dávid F. írod. eml. XIV. szám.
