Gálffy Kálmán (szerk.): Emlékkönyv a Füzesgyarmati Unitárius Egyházközség megalakításának és templomépítésének emlékére (Szeghalom, 1904)

- 26 —

hogy az ő jelenlétében élve és küszködve, diadalt ülhessünk az^ élet és világ ezer meg ezer apró kísértései felett ? . . .

Állj azért és világoljál soká, örökké, tiszta erkölcs őre, te kedves kis templom! Állj és világolj, mint világitó torony az élet zajgó tengerének partján. Nyújts vigaszt és jó reménységet még a hajótörötteknek is. A habokkal bátran küzködő vitorlást vezesd mindenkoron biztos kikötőbe, ahol fáradalmait kipihenve, újból hálát adhasson a mi Gondviselő jó Istenünknek. Tündököljenek feletted tiszta fényben, mint őrző angyalaink, a hit és erkölcs vezércsillagai. Ezeknek glóriájától övezve,, végül, legyen ez a templom

III.

a hazafiság védőbástyája.

„Ezer esztendeje annak, hogy a magyarok itt laknak.“ S ehez a hosszú ezredévhez mennyi gyász és keserűség, mennyi dicsőség és diadal fűződik! Mindannyian ismerjük azokat a nehéz próbákat, amelyek hazánkat és nemzetünket végpusztulással fenyegették. Tudjuk, hogy akárhányszor nem annyira a külső ellenség vad ostroma zúdított reánk vészt és vihart. Rombolóbb volt a nemzet lelkületére és erkölcsi nagyságára az a csapás, amelyet saját honfitársainknak irigysége és pártoskodása hozott reánk. A költők is, a nemzet prófétái, csak a lemondás keserű igéit hallaták : „a kidőlt fában őrlő szú lakik“. — Isten csodája, hogy még áll hazánk.“

De azért nem szűntünk meg soha „buzgó imádsággal epedezni egy jobb kor után“, melyben a nemzet valóban tudatára ébred világtörténelmi nagy missziójának s megőrzi ősi jellemvonásait, — a nyíltságot és egyszerűséget, a készséget és bátorságot, abban a testvértelen környezetben, a nagy nemzetek hullámzó tengerében, melyek örökös elnyeléssel fenyegetik.

A nemzet fen maradása, fejlődése, anyagi és szellemi gyarapodása, nem pártpolitika, hanem mindnyájunknak féltve ápolt szent érdeke. S ha én itt ma a hit és erkölcs magasztos igéi mellett, a hazafiság evangéliumát hirdetem, ez csak azt bizonyítja, hogy a pogány ősisegből fenmaradt szent fogalom,